A férjem – bár most már csak papíron – más városból származik. Réges-régen katonaidejére került hozzánk. Miután leszerelt, nem ment vissza szülővárosába, hanem itt maradt. Akkoriban egy lánnyal kezdett el együtt élni, akivel a katonaság alatt ismerkedett meg.
Nem jöttek ki egymással – szétmentek. Antal bérelt egy lakást, és továbbra is dolgozott. Hazahívták – édesanyja, két bátyja és egy nővére éltek ott, mind idősebbek nála –, de nem ment.
Hét éve ismerkedtünk meg Antallal. Nekem van egy idős édesanyám, én vagyok a későn született gyereke. Az anyámat semmiképp nem hagyhattam el. Antal ezt elfogadta, és hozzánk költözött. A bejelentkezésre vonatkozó kérésemet azonban anyám azonnal elutasította. Így élt tovább, vidéki lakcímmel.
Anyám mellett van egy gyermekem is egy korábbi házasságból, a lányom, Lilla, akit otthon Lilinek becézünk. Most kilenc éves.
Egy év együttélés után összeházasodtunk, csak bejegyeztettük a házasságot. Antalnak aAntal végül elismerte, hogy hazudott, és bár fájó szívvel, de elengedtem, hogy mindketten tovább tudjunk lépni.
