Judit új élete: a megítéléstől az elfogadásig
Zsóka lassan leszállt a buszról. A lábai zsibbadtak, az ízületei fájtak, a bőröndje kétszer nehezebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. Az utasok sietve kapkodták a holmijukat, szétszéledtek, maguk után hagyva csak a lépések zizegését és a távolodó jármű zúgását. Zsóka, mint mindig, nem sietett. Otthon senki sem várta. Egy kicsit odébb állt, mélyet lélegzett, szívta magába a nedves lombok illatát, és életében először érezte, hogy nem csak a lakásába tér vissza – hanem önmagához.
A régi iskolai barátnője régóta hívogatta. Együtt töltöttek egy hétvégét a nyaralóban – természet, csend, végtelen beszélgetések. De a végére Zsóka rájött: hiányzik a saját ágya, a megszokott teáscsésze, sőt még a konyhai óra halk ketyegése is.
A férje hét éve halt meg. Eleinte elveszettnek érezte magát, nem tudta, hogyan éljen egyedül. Aztán megszokta. A lánya férjhez ment, elköltözött Budapestre – ritkán hívja. A magány olyan természetessé vált, mint a tél estéin a régi kendő, amibe burkolózik.
– Asszonyom, ez az öné? – mutatott a sofőr a busz mellett magára hagyott bőröndre.
– Az enyém – bólintott Zsóka, és tovább gurította a városi megálló felé.
A busz a nedves aszfalton száguldott, a pocsolyákban a szakadozott égbolt tükrözödött. A város megszokott házakkal, ismerős tájjal, és út szélén álló őszes nyárfákkal fogadta. Itt nőtt fel, itt ment férjhez, itt szült gyermeket – és most mintha egy nagy kört futva ugyanoda tért volna vissza.
A kapu előtt, mint mindig, ott üldögéltek a két örök őr – Marika és Erzsi. Mindketten kerekdedek, mint a lekváros kalács, örökös pletykálkodásban, és minden járókelőt félreismerő pillantással méregettek.
– Honnan jöttél, Zsókám? – kapaszkodtak bele a tekintetükkel.
– Egy barátnőmnél voltam – válaszolta röviden, már nyúlt a kapuhoz, de még megállították.
– Amíg távol voltál, nálatok minden felfordult…
– A negyvenedikbe beköltözött! Egy lány, vézna, mint egy seprűnyél!
– Új bútorokat hozattak! Egy terepjáróval hozták! Van egy macskájuk is, fehér, bozontos!
– Prostituált, ránézésre látszik! A pasija meg öreg, apjának is megfelel!
Zsóka hallgatagon végighallgatta őket – a szomszédasszonyok, mint mindig, mindent és mindenkit ismertek. Kérdezz meg akár a temetőben is, ők még onnan is tudnák, ki kivel és miért. A lényeg, hogy a felújítást nélküle csinálták – a falak nem remegtek a fúrótól.
A lakást csend és a megszokott por illata fogadta. A kA konyhában már főtt a tea, és Zsóka egy pillanatra megállt, mert arra gondolt, hogy a múlt nem számít, csak az, hogy a szívedben milyen ember vagy.
