— Kicsikém, emlékszel, amikor megkértél, hogy szóljak, ha olyan szükségletről hallok, ami még meg sem jelent? Nos, pont ilyen esetem van most — Rita a férje irodájának küszöbén állt, reményteljes pillantással nézett rá.
— Már érdekel, Rituskám. Mesélj.
— Tudod, mi hiányzik nekem végtelenül az egész online kommunikációból? — leült mellé és halkan folytatta: — Egy jó szűrőt. Egyfajta „fényfordítót”, ami a durvaságot, gorombaságot és cinizmust tisztelettudó, értelmes beszéddé változtatná. Hogy amikor olvasom a kommenteket vagy a munkás üzeneteket, ne érezzem azt, hogy inkább a takaró alá bújnék.
— Ritus, bántott valaki?
— Nem, drágám, senki konkrét. De az utóbbi hónapokban, ahogy végignézem a közösségi oldalakat, a fórumokat, a munka chatjeit, egyre gyakrabban érzem úgy, mintha ömlene rám az indulat, a mérgelődés, a harag. Az emberek nem fogják vissza magukat. Rátámadnak, kigúnyolnak, megaláznak. Mintha már semmiféle gátlás nem létezne.
Egy pillanatra elhallgatott, lehorgasztva a szemét.
— Néha az jut eszembe, hogy velem van baj. Lehet, túl érzékeny lettem? De másrészt, normális, ha megszokjuk a gorombaságot, mint a háttérzajt?
Sándor sóhajtott. A felesége mindennap tíz üzenetet olvasott végig, elemzőként dolgozott egy nagy ügynökségnél, és figyelte a közvéleményt.
— Sajnos, a legagresszívabbak a leghangosabbak. Mindig is kevesen voltak, de az internet nekik tökéletes tenyészhely. A névtelenség feltölti a vitorláikat, nincs felelősség, csak a nyers indulat marad. De igazad van. A világ egyre mérgezőbb. Az ötleted viszont erős. Valóságos. Mesélj részletesebben, hogyan képzeled el.
— Szeretném, ha lenne egy alkalmazás vagy egy kiegészítő. Például, amikor olvasod a videó alatti hozzászólásokat, mind automatikusan átíródik: „bolond” helyett „nem értem az álláspontodat”, „fogd be” helyett „csak nem gondoljuk másképp?”. El tudod képzelni?
— Várj, tehát nem blokkolni akarod, hanem átírni?
— Igen! De önkéntesen. A felhasználó maga kapcsolja be a szűrőt, és dönti el, hol és kinek vonatkozik. Lehet, hogy csak bizonyos oldalakon, vagy a munka chatjeiben, ahol fontos a konstruktivitás.
— És ha fordítva is működne? Hogy a saját üzeneteidet is finomítsa, mielőtt elküldöd?
— Tökéletes lenne! Hiszen mi sem vagyunk mindig báránybőrben. Főleg stresszes napokon. Néha ki szeretnénk önteni magunkból a haragot — aztán visszaolvassuk, és szégyenkezünk. De itt a szűrő segítene: „lehetne szelídebben”, „lehetne másképp”. Talán ajánlana helyettesítő szavakat is.
— Olyan, mint egy belső pszichológus önkorlátozással. Csak anélkül, hogy prédikálna.
— Pontosan! A lényeg, hogy mindezt egyszerűen m— Mindenki szüksége lenne egy ilyen szűrőre — mormogta Sándor, miközben gondolataiba mélyedve megsimogatta Rita haját.
