„Anyu, szólj, ha Tamás és Zsófia hozzád jönnek, azt a napot inkább itthon töltöm Evelinével” – mondta a lányom. „Mi a baj? Miért nem szimpatikus neked Zsófi?” – kérdeztem, hiszen már többször észrevettem, hogy a lányom kerüli a sógornőjét. Ez a sztori elgondolkodtatott arról, mi zajlik a családban és mit tehetnék.
Családi összejövetelek és feszültség
Két felnőtt gyermekem van: Tamás, a fiam, és Réka, a lányom. Tamás és Zsófia már három éve házasok, gyerekük még nincs. Réka külön él a hétéves lányával, Evelinével, és gyakran átjön hozzám. Egy kisvárosban lakom, kertesházban, ami Evelinének mindig egy kis paradicsom – szaladgál, játszik, segít locsolni. Tamásék is járnak, de ritkábban, mert Budapesten élnek és tele van a napirendjük.
Mindig igyekeztem összehozni a családot, főleg ünnepekkor. De az utóbbi időben feltűnt, hogy Réka kerüli az összejöveteleket, ha tudja, hogy Zsófi is ott lesz. Először azt hittem, véletlen, de aztán magától is megjegyezte: „Anyu, szólj, ha jönnek, én inkább nem leszek ott.” Meglepődtem és rákérdeztem, de csak annyit mondott: „Semmi, csak nem érzem jól magam.” De én anya vagyok, látom, hogy valami nincs rendben.
Mi a baj Zsófival?
Zsófi kedves lánynak tűnik, legalábbis nekem. Udvarias, mindig segít a konyhában, hoz ajándékot, érdeklődik az egészségem felől. Tamással boldognak látszanak, ő nagyon szereti. De észrevettem, hogy Rékával kissé hidegen beszél. Például a legutóbbi családi vacsorán alig szólt hozzá, és amikor Eveline mesélt valamit, Zsófi csak mosolygott, de nem szólt bele. Talán apróság, de Réka úgy érzi, mintha közömbös lenne vele.
Próbáltam beszélni Rékával, de csak elbagatellizálta vagy témát váltott. Egyszer viszont kikottotta: „Anyu, olyan beképzelt. Mintha mindig ő lenne a legjobb, mi meg Evelinével csak zavarjuk.” Meglepődtem – nekem sose tűnt beképzeltnek. De lehet, én nem látom, amit ő. Réka mindig érzékeny volt, a válása óta még inkább.
Beszélgetés a fiammal
Megpróbáltam megérteni Tamástól, van-e valami konfliktus. Azt mondta, Zsófinak semmi baja Rékával, csak „nem passzol a karakterük”. „Anyu, tudod, Réka néha magától taszítja el az embereket, túl sokat aggódik” – tette hozzá. Nem értettem egyet – Réka jólelkű és nyitott, csak talán kényelmetlenül érzi magát Zsófi mellett.
Tamás megígérte, hogy beszél Zsófival, de nem vagyok biztos, hogy segít. Attól félek, csak fokozódik a feszültség. Eveline imádja Tamás bátyját, de Zsófiról csak annyit mond: „Az a nénike, aki mindig hallgat.” A gyerekek érzékenyebbek nálunk.
Hogyan őrizzük meg a családot?
Nehéz látnom, hogy a gyerekeim nem tudnak megértést mutatni egymás iránt. Szeretném, ha újra együtt lennénk, ahogy régen, hogy Eveline szerető családban nőjön fel. De hogyan, ha Réka még egy légtérben sem akar lenni Zsófival? Beszéljek velük? Vagy hagynom kéne, hogy maguk oldják meg? Attól félek, ha beleszólok, csak rontok a helyzeten.
Ha volt már hasonló tapasztalatod, oszd meg, mit tennél. Hogyan segíthetnék a lányomnak és a menyemnek? Vagy túlságosan ragaszkodom ahhoz, hogy kibéküljenek, és el kéne fogadnom, hogy nem lesznek közel egymáshoz? Nagyon szükségem lenne egy jó tanácsra…
