Fura pihenés a anyósomnál: Miért nem megyek többet hozzá
Az anyósom, nevezzük mondjuk Erzsikének, olyan “pihenést” szervezett nekünk, hogy soha többé nem teszem át a küszöbét! Komolyan, mi értelme van egy ilyen szabadnapnak? Ő főz mindenféle falusi csemegeét, mi meg a gyerekekkel inkább rántott húst vettünk vagy olcsó kocsmákban ettünk, csak hogy túléljük. Ez a látogatás igazi tanulság volt számomra.
Meghívás pihenni: Elvárások és valóság
A férjemmel, mondjuk Zsolttal, és a gyerekeinkkel, legyenek mondjuk Lili és Bence, úgy döntöttünk, hogy egy hétre elmegyünk az anyukájához egy kis Somogy megyei faluba. Erzsike már régóta hívott minket, ígérve egy igazi vidéki kikapcsolódást: friss levegő, házias ételek, nyugalom. Zsolttal örültünk, mindketten kimerültünk a munkában, a gyerekeknek meg jót tenne a természet. Elképzeltem a barátságos házat, finom vacsorákat, sétákat az erdőben. De a valóság egészen más lett.
Amikor megérkeztünk, Erzsike mosolyogva fogadott minket, de egy óra múlva már tudtam, hogy nem olyan lesz a pihenés, amire vártam. A ház öreg volt, kopott bútorokkal és nyikorgó padlókkal. A fürdőszobában csak hideg víz volt, a mosdó meg kint, az udvaron. Próbáltam nem panaszkodni, de a gyerekeknek, akik a városi kényelemhez szoktak, ez sok volt.
Kulináris meglepetések: Falusi “csemegék”
Erzsike büszke volt a főzőtudására, és rögtön kijelentette, hogy “igazi parasztételt” fog nekünk főzni. Az első vacsoránál disznózsíros bablevest meg valami savanyú káposztás salátát tálalt ismeretlen füvekkel. Olyan szaga volt, hogy Lili és Bence meg se kóstolták. Én, hogy ne bántsam az anyóst, megettem pár kanállal, de túl zsíros és furcsa volt. Zsolt suttogva mondta: “Anyukának ez ízlik, tűrjük ki.”
Másnap még rosszabb volt. Erzsike valami pacalpörköltet főzött krumplival. Bence ránézett a tányérra és megkérdezte: “Anya, ez belsőség?” Alig bírtam nem nevetni, de belül kínos volt. Az anyós megsértődött: “Ti meg a városban csak műanyagot esztek, ez meg tiszta természetes!” Nem szóltam, de tudtam, menteni kell a gyerekeket. Zsolttal elsunyultunk a helyi boltba és vettünk túrós csuszt. Este titokban főztük meg, amíg az anyós nem látta.
Az ő szabályai szerint: Feszültség nő
Erzsike bevezette a saját rendjét. Hatkor ébresztett minket, mondván, hogy “falun nem alszik senki későig”. A gyerekeknek nem tetszett – ők kilenckor keltek szokás szerint. Aztán mindenkivel a kertben dolgoztatott: kapáltunk, bogyót szedtünk. Nem ellenzem a munkát, de Lili és Bence hamar kifáradt, Erzsike meg morogva mondta: “Városiak, lusták, semmi egészség bennetek!”
Este bekapcsolta a régi tévét hangosan, sorozatokat nézett és hangosan kommentálta. Amikor megkértem, hogy halkítsa le, hogy le tudjam feküdni a gyerekeket, csak legyintett: “Ez az én házam, itt én döntök!” Zsolt próbált közvetíteni, de láttam, neki is kínos. Úgy éreztem magam, mint egy tűrt vendég, nem pedig pihenni hívott családtag.
Menekülés a kocsmába: A megoldás
Harmadik napra elegem lett. A gyerekekkel elkezdtünk járni a helyi kocsmába – olcsó volt, de normális ételt kaptunk. Volt rántott hús, tészta, gyümölcsleves – mindent, amit a gyerekek szívesen ettek. Erzsike észrevette, hogy alig eszünk az ő főztjéből, és megsértődött. “Hát így köszönitek, én főzök nektek, ti meg kocsmázni jártok!” – mondta. Megpróbáltam megmagyarázni, hogy a gyerekek nem bírják az ételét, de csak legyintett: “Elkényeztettétek őket!”
Zsolt támogatott, de óvatosan, nehogy bántsa az anyját. Azt mondta: “Anyu, csak máshoz szoktak.” De Erzsike nem hallgatott, motyogott valamit arról, hogy “nem értékeljük az igazit”. Nem vitatkoztam, de belül forrt bennem a düh. Ez nem pihenés volt, hanem egy hosszú stressz.
Beszélgetés és döntés: Haza!
Ötödik nap beszéltem Zsolttal. “Ez nem pihenés, hanem kín – mondtam. – Nem bírom tovább.” Beismerte, hogy anyukája túlzásba esik, de kérte, bírjuk ki a hetet. Nemet mondtam. Összepakoltunk és egy nappal hamarabb hazamentünk. Erzsike nem örült, de udvariasan megköszöntem a vendéglátást és ígértem, hogy még visszajövünk – bár tudtam, nem fogok.
Otthon felsóhajtottam a megkönnyebbüléstől. A gyerekek boldogok voltak, hogy megint normális ételt esznek és a saját ágyukban alszanak. Zsolt beismerte, hogy neki is elege volt anyukája szabályaiból, csak nem akarta megbántani. Megállapodtunk, hogy legközeLegközelebb inkább elmegyünk a Balatonra, ahol mindenki jól érezheti magát.
