Az téli park éneke: egy új fejezet az életben
Olga néni felvette a meleg bundáját, becsomagolta apró unokáját, Zsófikát, és elindult vele sétálni a havas parkba, a város szélén. A parkban fiatal szülők sétáltak babakocsival, nevetésük és beszélgetésük keveredett a hó recsegésével a lépések alatt. Zsófika, kényelmesen becsomagolva a takaróba, azonnal elaludt a friss levegőn. Olga néni a saját ifjúságáról álmodozott, arról, hogyan nevelte egyedül fiát, Tamást. Annyira mélyen elmerült a gondolataiban, hogy alig vette észre a síró gyermek hangját. Először azt hitte, Zsófika, de nem – a kislány nyugodtan aludt. Közelben egy férfi állt a babakocsival, tanácstalanul nézelődve. Amikor meglátta Olgát, könyörgő hangon szólt hozzá:
– Asszonyom, kérem, segítsen! Mit tegyek?
Olga megdermedt, meghökkenve a férfi szavain.
***
Amikor Éva és Tamás összeházasodtak, az anyós már az elején egyértelművé tette:
– Mostantól magatokra vagytok utalva, ti feleltek magatokért. Fiam, felneveltelek, képzetté tettelek. Élni akarok én is, még csak negyvenhat éves vagyok. Nektek is meg kell tanulnotok együtt élni. Ne siessetek az unokákkal!
– Hát ezt jól odamondta az anyukád, tényleg sértő – morogta Éva.
– Ne aggódj, jó ember, csak egyedül nevelt fel – mosolygott Tamás. – Nemrég viccelődött a barátnőjével, hogy újra fiatalok, férjet keresnek. Táncolni járnak hétvégén, kirándulnak, utaznak. Mikor ülne az unokákkal?
– És sikerül valami? – kétkedve kérdezte Éva.
– Eddig nem. A táncosnapon egyetlen férfi volt, másik nőt választott, és azóta nem mentek többet. A kirándulásokon meg csak nők! De ne félj, anyukám csak úgy mondja. Meglátod, majd segít, ha szükség lesz rá – ölelte át Tamás a feleségét.
Addig is Olga néni lakásában éltek. Ő nem tiltakozott, de otthon alig volt. Reggeltől estig dolgozott, utána pedig színházba vagy a barátnőivel találkozott. Hétvégén is eltűnt. A fiatalok maguk intézték a házimunkát.
Éva attól félt, hogy az anyós igazán mérges lesz, ha megtudja, hogy várandós. De Olga néni csak mosolygott:
– Gyorsan ment, hát legyen úgy, ahogy döntöttetek!
Amikor megtudta, hogy lány lesz, még örült is:
– Mindig is szerettem volna egy lányt, de nem jött össze. Most legalább unokám lesz!
Igaz, eleinte Olga nem vett részt Zsófika gondozásában, mintha attól félt volna, hogy terhet jelent neki. Nem sietett haza a munkából, hétvégén szabadnak érezte magát.
– Jó, hogy az én szüleim néha átjönnek, sétálnak Zsófikával – mondta Éva egy alkalommal szomorúan Tamásnak, miközben nem volt ideje vacsorát főzni. A kislány egész nap nyűgös volt – éppen fogzott.
Tamás, akit az anyja már gyerekkora óta megtanított a házimunkára, rögtön segíteni kezdett és megnyugtatta a feleségét:
– Hát mi magunk akartuk a gyereket!
– Ő a nagymama! Jó, hogy legalább egy babakocsit vett, néha játszik Zsófikával. De a barátnőm, Annának az anyukája minden nap rohan haza a munkából, és rögtön átveszi a lányát. A tiéd meg soha nem ajánlotta fel! – sértődött meg Éva.
– Fiatalok vagyunk, megoldjuk. Anyukám meg fáradt a munkából. És a te Annád se segítene anyukáját így terhelni – nevetett Tamás. – Anyukám megmondta előre!
De a következő hétvégén mégis megkérték Olgát, hogy sétáljon Zsófikával a parkban, amíg ők moziba mennek. Az anyós, akinek épp nem volt programja, beleegyezett.
Olga felvette a bundáját, melegOlga néni meleg takaróba burkolta a kicsit, és boldogan indult el a parkba, ahol újra találkozott Grigorijjal, és érezte, hogy az élete újra színtelenedik.
