Bence Gábor egyre gyakrabban későn ért haza a munkából.
– Furcsa – gondolta a felesége, Eszter. – Vagy túlórázik, vagy a barátjával, Gergővel, a garázsban üldögél. Mit csinálhat ott majdnem minden nap?
Egy nap Eszter elhatározta, hogy sétál egyet a WestEnd bevásárlóközpontban, a város szívében. Szívesen elterelte volna a gondolatait, és közben virágföldet meg egy cserepet is vett volna az ibolyáinak. Amikor belépett a fényekkel teli központba, végignézte a boltokat, majd hirtelen megdermedt, mintha villám csapott volna belé. Pont feléje sétált Bence. És nem egyedül – egy fiatal lány kíséretében! A lány hirtelen Eszter felé fordult, aki csak nézett, nem hitte a szemének. Ismerte ezt a lányt.
***
Eszter megállt a ház előtt. Az utat elállták a költöztetők, akik épp egy hatalmas zongorát próbáltak bejuttatni a kapun. A lábait le is szedték, de így sem fért be a keskenű nyíláson.
– Nem fog menni, hiába – jelentették ki a költöztetők. – Régi, masszív darab.
– Engedjenek már be, aztán folytathatják – válaszolt ingerülten Eszter.
A zongora tulajdonosa, egy izzadt, tanácstalan férfi, letörölte a homlokát és sóhajtott:
– Már mindent felvittünk, csak ez maradt. Ha az első emeleten laknék, be tudnám hozni az ablakon, de én az ötödiken vagyok… – szomorúan nézett Eszterre.
– Én is az ötödiken, szóval te leszel az új szemben lévő szomszédom – válaszolta. – Tudomásom szerint vannak emelős platformos autók. Egy barátnőm így hozatta fel a kanapéját a negyedikre. Adhatom a számot, de valószínűleg nem lesz olcsó.
A férfi felderült és lelkesen megköszönte a tippet. Eszter odadiktálta a számot, majd felment a lakásába, de közben folyamatosan az ablakból figyelte a zongora sorsát. Hamarosan megérkezett a platformos autó, és a hangszer biztonságban a lakásban kötött ki. Eszter meglepődött, mennyire magával ragadta ez az idegen történet. Egy pillanatra el is felejtette a saját gondjait.
Pedig a gondok tegnap kezdődtek. Bence elhagyta őt…
Ez mélyen megrendítette Eszett. Persze, észrevette a változásokat a viselkedésében. Bence egyre távolibbá vált, folyton ürügyeket keresett, hogy elmenjen. Túlórázott, vagy a garázsban időzött Gergővel.
– Különös – töprengett Eszter. – Mit csinálhat ott minden nap?
Azt hitte, ez csak egy középkorú válság. Talán belehabarodott valakibe, de el fog múlni…
Hétvégén elment a bevásárlóközpontba. Szívesen elterelte volna a figyelmét, vásárolt volna valamit a virágainak. De ott, a zajos tömeg és a csillogó kirakatok között, váratlan csapás ért. Bence sétált felé, karjában egy fiatal lánnyal, akit ölelve tartott. Sugárzott a boldogságtól, a lány valamit súgott a fülébe, és a szerelmük majdnem kézzelfogható volt. Amikor a lány hátrafordult, Eszter lélegzete elakadt. Zsófi volt, a fiatalabb kolléganője.
Bence, miután meglátta a feleségét, zavarba jött, de gyorsan összeszedte magát:
– Otthon mindent elmagyarázok.
Eszter nem sietett haza. A város utcáin barangolt, és apró emlékek merültek fel benne. Zsófi tavaly a céges bulin megbabonázta Bencét. Táncoltak, együtt cigarettáztak, de Eszter nem tulajdonított jelentőséget ennek. Még a legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy a hűséges, megbízható Bence képes lenne ilyen árulásra.
Amikor hazaért, Bence már összepakolta a holmiját. Kerülte a veszekedést, és Eszter, könnyeit visszafojtva, halkan kérdezte:
– Mit rontottam el? Mi volt a baj?
– Semmi – válaszolta a padlót nézve. – De mi csak tehetetlenül tengünk, minden unalmas és sablonos. Zsófi nélkül viszont nem tudok egy napot sem eltölteni. Köszönöm a húsz évet, köszönöm a lányunkat. Felnőtt, saját lakása van, férjhez ment. Nekem is jár egy kis boldogság. Bocsáss meg, ha tudsz…
Eszter csak akkor tört ki zokogásba, amikor becsukódott mögötte az ajtó. Ilyen fájdalmat még soha nem érzett. Az éjszaka álmatlanul telt.
Reggel zuhany, könnyű smink, elegáns öltöny. Bemenni dolgozni, mintha mi sem történt volna. Senki ne lássa rajta a gyengeséget. De tudta: az egész osztály suttog majd arról, hogyan vitte el Zsófi a férjét.
Zsófi friss egyetemi diplomával került a céghez. Szép, gondos, felelősségteljes. Gyorsan összebarátkozott mindenkivel, Eszter is kedvelte őt. Most viszont busszal kellett járnia az irodába – Bence mindig kivitte kocsival. A zsúfolt járatban Eszter idegennek érezte magát.
Az irodában összefutott Zsöffivel. A lány zavartan köszönt, majd elsuhant mellette. De ugyanabban a szobában dolgoztak, nem kerülhették el egymást. A légkör feszült volt: az idősebb kollégák együttérzően néztek Eszterre, a fiatalabbak úgy tettek, mintha mi sem történt volna, de titokban várták a drámát.
Délután Bence várta Zsöffit a cégnél. Eszter szándékosan később ment, hogy ne lássa, ahogy a riválisa az ő helyére ül a kocsiba.
Otthon büszke volt magára. Azt hitte Zsófi, hogy felmond? Hiába várja! Eszter szerette a munkáját, a csapatát, a fizetését. Miért kéne őnekik távoznia?
Felhívta a lányát, Réka. Az próbált megnyugtatni:
– Anyu, nem te vagy az első, akit elhagyott a férje.
Aztán bevallotta, hogy Bence már korábban bemutatta neki Zsöffit, és jól kijönnek egymással.
Eszter gyorsan lezárta a beszélgetéstAztán egyszer csak azt vette észre, hogy már nem fáj annyira, és a mosolya már nem erőltetett, hanem természetesen csillog a szemében.
