A kisvárosban, melyet komor hegyek és szürke mezők öleltek körbe, ahol az ősz nedvességgel és bánattal teli leheletét lehelte, az élet lassan folyt, mint egy alföldi folyó. A város szélén, öreg hársfák árnyékába burkolózott házban élt Eszter. Az élete mesésnek tűnt: gazdag szülők, tágas kúria, gondoskodó nagynéni, Mária néni, aki második anyaként állt mellé. De ez idill mögött árnyék lapult, minden percben kész mindent összetörni.
— Már két hete piszkálod az ételt, Eszti kicsim, szerelmes vagy? — kérdezte Mária, miközben kezét kötényébe törölte.
— Van egy fiú… — vallott be Eszter, elpirulva. — Másik szakon jár, csinos, de mintha észre se venné. Nem tudom, hogyan közelítsem meg.
— Ne merészelj te után futni! — ráncolta homlokát Mária. — Egy lánynak nem illik a fiúkat kergetni. Az én időmben…
— Jaj, Mári néni, ne kezdd az „én időmben”-et! — kacagott Eszter, befejezve reggelijét. — Na, sietek, ma nem késhetek. A tanár szigorú, kirúg az óráról.
— Menj csak, menj — Mária megáldotta, majd becsukta az ajtót, aggodalmas sóhajjal.
Eszter bőségben nőtt fel, hiányt nem ismert. Szülei, karrierjükbe temetkezve, Mária nénire bízták nevelését, anyja idősebb testvérére. Mindenki Mária Pálnak szólította, de Eszter – Mári néninek. Kedves volt, de szigorú, megtanította a lányt az életre, mintha sejtette volna, hogy a sors nem mindig lesz hozzá kegyes.
Máriának is volt fájdalma. Fiatalon, a faluban, feleségül ment egy erdészhez, Gergőhöz. A szerelem rövid életű volt – egy év múlva eltűnt. Azt mondták, belesült a mocsárba. Keresték, de soha nem találták meg. Mária egyedül maradt, férj és gyermek nélkül. A kolostorba akart vonulni, de meggondolta magát: „Milyen apáca lennék belőlem? Még fiatal vagyok, és a nyelvem se túl fogós.” A faluban maradt, míg húga, Lili, el nem hívta a városba.
— Mári, költözz hozzánk — győzködte Lili. — Mi és a férjem dolgozunk, Esztiről vigyázol, segítesz a ház körül.
— Ó, Lili, örömmel! — válaszolta Mária. — Gergő jó ember volt, minden könnyemet kiöntöttem ért— Úgy látszik, mégiscsak beteljesül a régi szólás: ami a tied, az a tied marad.
