Eszter egész nap a konyhában tartózkodott – hiszen ma volt a születésnapja. Mindennek tökéletesnek kellett lennie: a salátáknak, a előételeknek, a főfogásnak. Késő délutántól kezdve érkeztek a vendégek: a szülei, a barátnői, és persze, a anyósa – Molnár Mária. A lányok szívesen segítettek a házigazdának – tálalták az ételt, elrendezték az asztalt. A buli ígéretesen indult, meghitt családi hangulatban. De csak addig, amíg anyós nem szólalt meg.
– Kedves menyem – kezdte Molnár Mária erőltetett mosollyal. – Boldog születésnapot! És ezen az ünnepes alkalommal ajándékozom neked… – odalépett, és egy borítékot nyújtott át Eszternek.
Eszter mosolyogva bontotta ki, de amikor meglátta a tartalmát, elsápadt. Egy főzőtanfolyam igazolvány volt benne.
– Nagyon remélem, hogy végre megtanulsz főzni – jegyezte meg jéghideg hangon az anyós. – Hogy jövőre ne legyen szégyen a vendégeket az asztalhoz ültetni.
A levegő megmerevedett. Eszter mozdulatlanul állt, mintha megnőtt volna a lába.
– Komolyan? Még a saját születésnapomon sem tudtad magadban tartani?
– Nyugodj meg – szólt közbe Zoltán. – Ülj le. Majd én beszélek vele.
Kivezette az anyját a konyhába. Senki sem tudta pontosan, mi történt a zárt ajtó mögött, de anyós hamarosan távozott – természetesen a tanfolyam igazolvánnyal együtt. Az asztalnál kínos csend támadt, de a vendégek lassan feloldódtak. Felcsendültek a koccintások – az egészségre, a szeretetre, a türelemre.
Amikor már szinte mindenki eltávozott, csak a barátnők maradtak. A hangulat már nem volt ünnepi.
– Eszter, tényleg nem vagy jó szakács? – kérdezte Katalin.
– Hát, nem vagyok Michelin-csillagos, de ehető minden. Anyós úgy van vele, hogy ha nem a fia áll a tűzhelynél, akkor rossz az étel.
– Egyáltalán megkóstolta már, amit főztél? – csodálkozott Réka.
– Ritkán. Általában előre úgy áll hozzá, hogy úgyis rossz lesz.
És ekkor született meg a terv. Eszter elhatározta, hogy kísérletet hajt végre, és bebizonyítja, hogy nem a főzéssel van a gond, hanem anyós előítéleteivel.
Zoltánnal megbeszélték és előkészítették az egészet. Ő főzött, Eszter meg „elhitetette”, hogy az az ő érdeme. Meghívták anyóst vacsorára. Molnár Mária harcindulattal érkezett, de meglepődött, amikor meglátta a megterített asztalt: gulyáslevest, pörköltet, salátákat, előételeket. Mintha lefegyverzették volna.
– Nos – mormogta. – Remélem, a tanfolyam nem hiába volt.
Evett. Még dicsért is – bár fanyarEszter és Zoltán mosolyogva néztek egymásra, tudva, hogy végre sikerült megtörni a előítéleteket.







