A családi viszály
Eszter hatalmas takarítást rendbe hozott, miközben a lánya, Zsófia, a nagyszülőkkel töltötte a hétvégét egy kisvárosban, Szombathely mellett. Az ablakokat tükörfényre tisztította, a szőnyegeket kipucolta, a polcokról leporolta a por minden részletét. Hirtelen a csendet a telefon csörgése szakította meg. Zsófia hívott, a hangja könnyektől remegett:
— Anyu, vigyél haza, kérlek!
— Kicsikém, mi történt? — riadt meg Eszter, és érezte, hogy szíve összeszorul a rossz előérzettől.
— Hívd a nagymamát!
Egy pillanat múlva Olga néni, Eszter anyja vette fel a telefont.
— Anyu, mi van nálatok? — kiáltott majdnem Eszter.
— Jaj, Eszter! Minden a menyecskének köszönhető! El sem hiszed, mit művelt! — Olga néni mélyet sóhajtott, majd mesélni kezdett. Eszter hallgatta, és minden szóval egyre keményebb arckifejezéssel figyelt.
— A lányod egy pimasz! — jelentette ki Szilvia, Eszter sógornője, mérges mosollyal. — Semmiféle modora! Megjött vendégségben, és turkál a hűtőnkben! Megette a tortát és a joghurtokat, amit a gyerekeimnek vettem! Szóval, legyél szíves, térítsd meg a káromat. Este átjövök a pénzért.
Eszter és Szilvia viszonya soha nem volt meleg. Hét évvel ezelőtt a bátyja, Viktor, feleségül vette Szilviát, és ez a választás vihart kavart a családban. Szilvia tíz évvel volt idősebb Vik tornál, ráadásul három gyerekkel az előző házasságából.
— Fiam, miért pont ő? — siránkozott Olga néni. — Idősebb, három gyerekkel! Tényleg nem találsz magadnak egy korabeli lányt, ilyen csomag nélkül?
— Nincsenek idegen gyerekek, anya — morgott Viktor. — A fiúk remekek, már barátok vagyunk. Szilvi meg csodálatos, csak nem ismered még. Biztos megtetszene neked!
Eszter sem értette a bátyja döntését, de nem avatkozott közbe. Viktor felnőtt, döntse el maga, kivel akar élni.
Az első konfliktus akkor tört ki, amikor Viktor bemutatta Szilviát a szüleinek. Olga néni és Mihály bácsi mindent megtettek a fiukért: meghívták vacsorára, ajándékot vettek a leendő menyasszonynak. De a vacsora végén Szilvia meglepte mindenkit egy kérdéssel:
— Már megírták a végrendeletet?
Olga néni meglepődött:
— Minek? Mi és a férjem teljesen egészségesek vagyunk, még legalább húsz évre tervezünk.
— Csak jó előre gondolni erre — válaszolt Szilvia minden zavar nélkül. — Hogy a gyerekek és unokák ne veszekedjenek később az örökségen. A lakásotok szuper, a város közepén, felújítva. Biztos sokat ér. Nem szeretném, ha minket kihagynának.
Viktor úgy tett, mintha nem hallotta volna, de Olga néni azonnal felhívta Esztert:
— Eszter, elhiszed? Még csak most jött a házunkba, máris úgy viselkedik, mintha az övé lenne! Azt kérdezi, kire írtuk a végrendeletet! Minek a fiunknak ilyen feleség?
— Ne avatkozz bele, anya — tanácsolta Eszter. — Hagyja, hogy maga rendezze. Mindenki a saját hibájából tanul.
Az esküvő szerény volt, ami nagyon elkeserítette Szilviát. A szertartás után nem tudta visszafogni magát, és így oltalmazt:
— Legalább a fiukért ki lehetett volna nyitni a pénztárcát! Ez nem esküvő, hanem egy gyászvacsora! Semmi műsorvezető, semmi rendes étterem — kibéreltek egy olcsó kávézót, meghívtak harminc embert, és elégedettek? Még ruhát sem tudtam venni, kölcsön kellett kérnem!
Olga néni felhördült:
— És miért kellene nekünk és apádnak emiatt aggódni? Ti és Viktor felnőttek vagytok, a lakodalomra magatoknak kellene keresni, nem a rokonoktól kunyerálni. Egyébként, a te anyukád miért nem segített?
— Az én anyukám nyugdíjas — vágott vissza Szilvia. — Honnan lenne neki pénze? Ti meg mind a ketten dolgoztok, nem hiszem el, hogy nincs megtakarításotok!
Szilvia nem csak a anyósával veszekedett. Eszterrel is mindig rosszul álltak a dolgok. Nyíltan irigykedett a sógornőjére, és minden találkozás csipkelődéssel ért véget:
— A férjed hogyan engedi, hogy így nézz ki a munkahelyeden? — sziszegte Szilvia, végigmérve Esztert. — Hol dolgozol? Egy szépségszalonban? És a férfi vendégeket így szolgálod ki?
— Mi a baj a megjelenésemmel? — vágott vissza Eszter. — Nem hordok rövid ruhákat, mint te. A férjem meg bízik bennem, ezért nyugodtan elenged.
— Nem tudom — csipogta Szilvia. — Töltött száj, műszempilla… Egy férjes asszonynak szerényebben kellene öltöznie. Példát vehetnél rólam — én sosem adok okot Viktor— Mindig is a saját szabályaid szerint éltél, Szilvia, de most már elérted a végső határt.
