Régen, egy vidéki magyar városban, Péter hazatért fáradtan a munkából. Az egész lakásban hús illata lengte körül – a sütőben pörkölt pirult, és Éva alaposan készülődött, salátát vágott. Péter odalépett, megcsókolta a feleségét, és mosolyogva megjegyezte:
“Nagyon finom illat.”
“A vendégeknek készülök,” válaszolta Éva jókedvűen.
“Az enyémeknek?” – ráncolta a homlokát Péter. “Kértem, hogy ne fáradj!”
“Hát mégis… A te rokonod. Munka után jönnek, enniük kell.”
“Éva, később megérted… Jobb lett volna, ha meghallgatsz.”
Pár órával korábban felhívta az anyja:
“Fiam, Zsófi, Lídike lánya, a férjével házat vásárolt a közeletekben. Amíg a víz nincs bekötve, Lídike kérte, hogy nálatok fürödjenek néhány napig.”
Péter nem lelkesedett. Már gyerekkorában sem kedvelte Zsófit – ravasz volt, pont mint az anyja.
“Rendben, jöjjenek,” sóhajtott. “De csak zuhanyozni, semmi több.”
Zsófi és a férje, Béla, este felé bukkantak fel.
“Jó napot! Én Zsófi vagyok, ez pedig a férjem. Maga biztosan Éva?”
Várakozás nélkül Zsófi körbejárta a szobákat, megtapogatta az ajtókilincseket, belenézett a hálószobába. Péter becsukta az ajtót:
“Nem a zuhany miatt jöttetek?”
“Persze! Éva, van pár törölköző? Elfelejtettük hozni.”
Miután megfürödtek, nem siettek el. Letettek a nappaliban, belélegzett a pörkölt illatát.
“Jaj, de finom!” – csiripelte Zsófi. “Mit főztél?”
Éva sóhajtott, és asztalhoz hívta őket.
Mindent felfalta a vendég. Mikor távoztak, elfelejtették a törölközőt, a szivacsot és a sampont. Éva megvetően legyintett:
“A tusfürdő és a sampon nem sajnálom, de a szivacsot újra kell majd venni.”
Másnap ugyanez volt. Harmadnap is. Éva brokkolis rakott krumplit készített, Zsófi elráncolta az arcát:
“Fúj! Ezt eszitek? Rántott húst adjál inkább.”
Negyedik nap húsos szószban főtt tésztát tálalt. Zsófi ismét elégedetlenkedett:
“Alig van benne hús. Csak a szósz.”
Péter megkérdezte Bélát:
“Mikor kapjátok meg a vizet?”
“Már megkaptuk,” vallotta be őszintén a férfi.
Zsófi villámgyorsan közbeszólt:
“A zuhanyfürdőt még nem szerelték fel!”
Vacsora után Éva a férjére nézett:
“Kitaláltam, hogyan tudnánk megszabadulni tőlük. De te is járj az eszem után.”
Következő este, mikor a vendégek letelepedtek, Éva behozott egy tálcát száraz zabpelyhevA tálcán száraz zabpehely, reszelt alma és méz volt – “Francia szépségsaláta”, ahogy Éva nevezte, amitől Zsófi még a második falat után is kétségbeesetten a poharat markolta, hogy leöblítse a számában maradt ragacsos ízt.







