„Ő nem a vejem – és soha nem is lesz!” – így rombolja a nagymama a családomat
Már az első pillanatban nem szívelte. A nevét ki sem tudja mondani – mindig csak „az” vagy „az a te…”. Százszor megkértem, hogy ne szóljon bele a kapcsolatunkba, de a nagymamának megvan a maga véleménye mindenről. „Ha rendes lenne, már rég feleségül vett volna. Van gyerek, de a papír még mindig hiányzik!” – csak ezt hajtogatja. Semmi tisztelet iránta – meséli keserűen a 26 éves Szilvi, Pécsről.
Dáviddal már két éve együtt vannak. Először csak randizgattak, de amikor Szilvi teherbe esett, úgy döntöttek, összeköltöznek. Dávid nem hagyta cserben, nem ijedt meg, sőt – meg is kérte a kezét. De a szerencse épp ellenük fordult: először Szilvinek ágyban kellett maradnia a terhesség alatt, aztán Dávidnak munkával kapcsolatos gondjai adódtak. Esküvőről szó sem lehetett.
Szilvi nagymamájánál laktak – egy panel lakásban, a harmadik emeleten, a város csendesebb részén. A lakás a nagymamáé volt, de Szilvi és anyukája is itt nőtt fel. Nemrég Dávid is bekoltozott. Mikor megszületett a kislányuk, még szűkösebb lett a hely, de a szerelem összetartotta őket.
A házasságkötésre mégsem került sor. Először egészségügyi okok miatt, aztán a mindennapok nyügjei közepette. De Dávid mindig azt mondta: „Azt akarom, hogy ünnep legyen belőle. Gyűrűvel, ruhával, pontosan úgy, ahogy te álmodtad.” Félretenni akart, hogy egy igazi lagzit csaphassanak, nem csak aláírjanak egy papírt.
Na, itt kapott fel a nagymama – Erzsébet néni. Az ő véleménye kőkemény volt: amíg nem kötöttek házasságot, Dávid nem férj. Bár Dávid soha nem hagyta cserben sem Szilvit, sem a kislányt, Erzsébet néni csak úgy hivatkozott rá: „az a semmirekellő”. Azt mondogatta, ha akarta volna, már rég megoldotta volna. És az ő világában a papír mindent eldönt.
Amikor Dávid elveszítette a munkáját, a nagymama nem hagyta békén. Néha „lógósnak” nevezte, máskor „élősködőnek”, vagy csak legyintett: „még gyerek, semmi tartás nincs benne”. Dávidnak már kibírhatatlan volt, ezért elment bárhova dolgozni, csak ne otthon kelljen lennie. Kemény munka volt, filléreket fizettek, de próbált jobbat találni.
Szilvi anyukája nyugodt természetű, nem szokott beleszólni a fiatalok dolgába, de még ő is látja: Erzsébet néni túltolja. Mindenbe beleköVagy talán csak mindig is a saját feje után akart menni, és most pont azért veszíti el az unokáját, mert túl keményen ragaszkodott a maga útjához.
