A Titokzatos Vendég: egy családi melegség drámája
Az aprócska Balatonfüredben, ahol a naplementék tükröződnek a tó nyugodt felszínén, és a régi favázas házakban megőrződött a régi idők melege, Mónika Jánosné éppen hazatért a boltból, tele zsákokkal. Desszertnek hatalmas görögdinnyét vett, előre örült, mennyire boldog lesz tőle a fia. Letette a szatyrokat a hallban, és füleit hegyezve hallgatózott. A fiának a szobájából halk beszéd hallatszott, mintha valaki suttogva társalognának. Mónika szíve hevesebben kezdett verni. Belépett a szobába, és szinte megdermedt, nem hitte a szemének. A fia egy ismeretlen férfival játszott fa alakokkal. Mindketten elmerülten mozgatták a játékokat, mosolyogtak, és olyan halkan beszéltek, mintha félnének elijeszteni ezt a pillanatot. Mónika alaposan megnézte a vendéget, és felkiáltott.
– Na, te meg mindig itthon ülsz, Ákos! – dünnyögte gyakran a fiának. – Így fogod leülni az egész életed! Nézd meg csak Bandit, a volt barátodat! Autószerelő lett, dolgozik, minden klappol neki. Feleségül vett egy lányt, született egy kisfia, erkélyt épített. A feleségével persze szétmentek – nem passzoltak a karakterek, előfordul. De Bandi nem vesztette el a fejét: talált egy másik nőt, gyerekkel, aztán még egyet szültek közösen. Az első feleségétől meg a fiú nyaranta a nagymamához jár. Mindenki boldog, még az ex is – mert ő is férjhez ment. A szomszéd néni, Terus néni meg el van ájulva: három unoka, a ház tele gyereknevetéssel, forr az élet! Bandi az új feleségével, Katával, meg az összes gyerekkel boldogul, Terus néni meg mindig segít. Nekik sikerült minden, te meg csak ülsz!
– Nálunk csend van – folytatta Mónika, csóválva a fejét. – Te meg kihez hasonlítasz, te szerencsétlen? Ha mi már nem leszünk, egyedül maradsz, és senki se szól majd hozzád! Na kapcsold már ki azt a fúrót, amikor anyád beszél hozzád!
Ákos kikapcsolta a fúrót, felpillantott a munkából:
– Minden rendben, anya, sietős megrendelésem van.
– Persze, Ákos – sóhajtott anyja. – Semmi sem változik. Harminckét éve itthon ülsz, és így is fogsz. Semmi se tud elmozdítani. Még az apád is támogat, csak hallgat, mint a hal. Ó, fiam, az apád csendes, de te még csendesebb vagy!
Mónika kiment a műhelyből, ahol Ákos dolgozott.
Ákos alig fejezte be a kilencedik osztályt a helyi iskolában. Jól tanult, de nem szeretett iskolába járni. Nem tetszett neki, hogy mindenki kiabál, rohangál, és nem hagyják gondolkodni. Miután befejezte az iskolát, kijelentette: nem tanul tovább, neki megvan a maga dolga, ami egész életére elég. Már egész ügyes asztalos volt. Az apja egész életében a helyi gyárban dolgozott asztaloskAz apja büszkén nézett rá, amint Ákos a kezében tartotta a most elkészült fa játékot, és halkan azt súgta magának: „Na végre, a fiamból is ember lesz.”
