A régi bőrönd titka: a családi kötelékek drámája
Egy csendes kisvárosban, Tiszakécske szívében, ahol a nyári estéket a hárs illata tölti be, és a régi házak múltak titkait őrzik, Molnár Magdolna ült kényelmes karosszékében, mélyen elmerülve a kedvenc spanyol sorozatában. Hirtelen a csendet az előszoba ajtajának nyikorgása törte meg, és az öregasszony szíve megremegett a meglepetéstől.
– Nagyi, jöttem egy kéréssel – állt az ajtóban unokája, Balázs, magas, nyugtalan tekintetű fiatalember. – Emlékszel, mesélted, hogy a padláson porosodik egy bőrönd?
Molnár Magdolna lassan felkelt a székből, miközben a szorongás szorította össze a mellkasát.
– Milyen bőröndről beszélsz, Balázskám? – kérdezte csodálkozva, közben helyretéve a fejkendőjét.
– Hát az, nagyi, amit a temetésedre tartogatsz – válaszolta az unoka, idegesen végigsimítva a haján.
– Igen, van ilyen, de mi történt? – hangja remegett, és a rossz előérzet hatalmába kerítette.
– A bőrönddel minden rendben, hadd álljon tovább – sietett nyugtatni Balázs. – De a megtakarításod… ott baj van.
– Milyen baj?! – kiáltott fel az öregasszony, szemei kitágultak a rémülettől.
Nem értette, miért hozza fel ezt az unoka.
– Elértéktelenedik a pénzed, nagyi! – törte ki Balázs. – Az árak megállhatatlanul emelkednek! Emlékszel, ahogy mesélted, hogy szeretnél hazautazni a családhoz? Emlékszel?
– Igen, em-lékszem… – válaszolta halkan, még mindig nem sejtve, mire akar kilyukadni.
– Az autóm meg öreg, nagyi, azzal nem érünk oda, útközben szétesik. Hitelt már nem kapok, azt mondják, eleget vettem fel. A hitelbírálati mutatóim, tudod, nem épp a legjobbak…
– Tudom, tudom, hogy vettél fel kölcsönt, de már visszafizetted, ugye? Akkor mit akarsz most, Balázskám? – az öregasszony nem tudta felfogni a lényeget.
– Te gyűjtöttél a temetésedre, ugye? Magad mondtad, és olyan összeget említettél, mintha nem temetésre, hanem lakodalomra készülnél! Miért akarod, hogy mindenki jól lakjon, igyon, és táncoljon? Hisz ez csak egy temetés, nagyi, minek ennyi?
– Azt hiszed, nem tudlak méltóképpen eltemetni? – folytatta Balázs. – Mindent megteszek, és szép emléket állítok, hiszen rajtad kívül nekem nincs senkim. De szeretném, ha még élnél jól. Kell neked új kabát, csizma, ha elutazunk a rokonokhoz, és egyébként is mindenre szükséged van. Nekem meg pénz kell az autóra. Az öreg eladom, veszek egy jobbat. A régivel nem érnénk oda, már alig működik. Az újat nem engedhetem meg teljesen, de mindegy, csak jól menjen. Aztán elviszlek a tengerpartra is, Nórával terveztünk menni, téged is magunkkal visszük. Nóri, tudod, milyen csodálatos? Feleségül akarom venni, csak még nincs elég pénzünk…
Molnár Magdolna hallgatta az unokáját, szó nélkül. Balázs valóban jó fiú, csak nyughatatlan. Ha megszállja valami ötlet, úgy fut utána, mint a bolond! Egyszer drága gitárt vett, zenélt, aztán most már nincs ideje. A régi autójával esténként taxizott, embereket fuvarozott a pályaudvarra. De azt mondja, az autó már tönkrement, elromlott.
– Nem értem, Balázskám, ki venné meg a törött autódat? Kinek van erre szüksége? – csodálkozott a nagymama.
– Mi közöd hozzá, nagyi? Vannak, akik alkatrésznek veszik meg, jól eladják. Vagy találnak valakit, aki megjavítja. Én meg nem éri meg javíttatnom, eladom és hozzáteszek. Szóval, odaadod a temetési pénzed?
Molnár Magdolna elgondolkodott. Balázst hároméves kora óta nevelte. A lánya, Ildikó, amikor másodszor ment férjhez, azonnal anyjához fordult.
– Anyu, maradhat Balázs nálad? Szergejjel épp családi életet próbálunk felépíteni. Később visszük.
De Molnár Magdolna rögtön tudta – nem fogják elhozni Balázst. És nem tévedett. Ildikó megszülte a kislányát, Evelint, és mindjárt kezdődött: aszimmetrikus lábráncok, fogzási problémák, betűket nem tudott kimondani. Evelint orvoshoz hurcolták, és Balázsra már nem maradt idő. A másik nagymama vezényelt, és a kislánnyal ült. Molnár Magdolnál Evelin ritkán látogatott, mintha idegen lenne, kerülte. Valószínűleg befolyásolták.
Így is maradt. Balázs csak a szeretett nagymamájával akart élni, és ő sem ellenkezett – igazán szerette az unokáját. Ildikó adott némi pénzt Balázsra, de vajon elég volt? A fiú úgy nőtt, mint a gomba. Molnár Magdolna magán spórolt, csak hogy Balázs ne maradjon le semmiről.
Volt nehéz korszak is, amikor Balázs már felnőttnek számított, de a gondolkodása még gyerekes volt. A tanulmányai után elkezdett dolgozni, mindig vágyott valamire, de sosem volt elég. Akkor vett fel kölcsönöket, a régi autót olcsón vette, lányoknak hencegett, kocsikázta őket. Aztán úgy tűnt, észhez tért, keményen dolgozott – a gyárban és esténként taxizott. Visszafizette az adósságait, és mostanában Balázs nagyon felnőttnek tűnt. Megjelent az életében Nóra, okos, kedves lány. Úgy látszik, ő javított rajta. Most már házasodni is terveznek, és valószínűleg Molnár Magdolnánál fognak lakni.
Megférnek-e a menye unokájával, vagy itt az ideje, hogy továbbálljon? A nagymama vizsgálta Balázs arcát, választ keresve. Mi van, ha odaadja neki mindenét, és ő becsapja? Bár a nyugdíja elég, megtérül. AzMegadta neki a pénzt, mert hiába aggódott, mélyen a szívében tudta, hogy Balázs sosem hagyná cserben.
