Családi csapás: „Egy másik nővel jött értem”
Zsófia elutazott a szüleihez a faluba – pár hétre pihenni, kiszellőztetni magát, erőt gyűjteni az álmatlan éjszakák után a kisbabával. Férje, Tamásnak hétvégén kellett volna érkeznie, mint mindig, hogy visszavigye őket a városba. Szombat reggel összeszedte a krumplit, bepakolt a táskába, felöltöztette a fiát, és az ablaknál ült, várt. Amikor befordult az udvarra egy autó, megörült, de Tamás helyett az ő nagyapja, József bácsi szállt ki.
– Hol van Tamás? Nem tudott eljönni? – kérdezte Zsófia meglepődve, miközben eléje ment.
József bácsi komoly volt. Nem húzta az időt:
– Jól van, de van valami, amit tudnod kell… És jobb, ha tőlem hallod.
Zsófia hirtelen megfeszült. Belsőleg hideg futott át rajta. Készen állt a legrosszabbra.
Tamás sorsa gyerekkora óta nehéz volt. Apja elhagyta őt, amikor még csak három éves volt, és másik nővel kezdett. Anyja műszakos munkája miatt egyedül nem bírta, így a nagyszülők nevelték fel. Éppen csak nyugdíjba mentek, még erőseknek érezték magukat, és teljes szívükkel a fiúra fordították figyelmüket. Szeretettel nevelték, mint a saját fiukat, és még felnőtt korában is abban a kisfiúban látták, aki az udvaron szaladgált.
Tamás elvégezte a sulit, diplomát szerzett, majd egy nagy cégnél helyezkedett el. Egyszer megbetegedett, orvoshoz ment – ott látta őt. Egy fiatal ápolónőt, szerényt és ragyogót, mint egy napsugár. Zsófia volt a neve, egy faluból jött, kollégiumban tanult, és barátnőjével lakott bérelt lakásban. Szerelem szövődött közöttük. Tamás nem a szüleinek, hanem a nagyszülőknek mutatta be Zsófiát – anyjával és mostohaapjával nem tartotta a kapcsolatot. Az öregek szívesen fogadták a lányt, és az esküvő után felajánlották, hogy költözzenek hozzájuk. A ház második emelete üresen állt.
Zsófia hamar beleolvadt a házimunkába. Csöndes, szorgalmas, kedves volt. Két évvel később gyermek született. Tamás boldog volt – eleinte. De a baba nyugtalan lett. Éjjel sírt, összekeverte a nappalt az éjszakával. Tamás átköltözött egy másik szobába. Aztán egyre gyakrabban későig dolgozott. Zsófia magányosnak érezte magát. Érezte a távolságot, de nem panaszkodott – sem a férjének, sem a nagyszülőknek.
Egy nap, ki nem bírva, úgy döntött, hazautazik a szüleihez. Elmondta Tamásnak, hogy pár hétig marad. Ő, meglepetésére, túl gyorsan örült ennek. Gyanúsan örült. Megpróbálta elhessegetni a kételyeit. De hiába.
Eltelt egy hét. Aztán egy nap Tamás nem egyedül állt be József bácsiékhoz, hanem egy lánnyal.
– Ő Krisztina – mutatta be bátran a hosszú lábú szőke lányt, akinek vastagon sminkelt ajkai voltak.
– Ki ez még? – húzta össze a szemöldökét József bácsi.
– A barátnőm. Mostantól ő is itt fog élni velem.
– Tamás, megőrültél?! És Zsófia meg az unokánk? – szólt közbe a nagymama.
– Zsófiával el fogunk válni – mondta ridegen.
Krisztina előrelépett:
– Na, itt fogunk állni? Menjünk, Tamás. Nem várnak itt ránk.
– Igazad van – mondta komoran József bácsi. – Ebben a házban nincs helyetek.
Másnap József bácsi elment Zsófiáért. Ő először meglepődött, hogy nem a férje jött, és aggódva kérdezte:
– Tamás?… Beteg lett?
– Csak dolga van – intett le József bácsi. De kivárta a megfelelő pillanatot, és elmesélte mindent.
Zsófia elsírta magát. Csendesen folytak a könnyei, hisztéria nélkül – mint akiben már rég megérkezett a tudat, csak a megerősítésre várt.
– Te nem vendég vagy, hanem a dédunokánk anyja – mondta József bácsi. – Nem engedünk el téged. Itt van munka, iskola is a közelben. Maradjál.
Később kiderült: Tamás bérelt lakást magának és Krisztinának, teljesen elfeledkezve a fiáról. Egy forint segítség sem jött. Csak a közöny.
– Nem akarok a nyakatokon élni – mondta egy nap Zsófia. – Kell munkát keresnem. De a fiú még kicsi.
– Holnap elmész és benyújtod a tartásdíjat – mondta határozottan József bácsi. – Feleljen a gyerekért. Ha nem akarja jószántából, akkor törvényesen.
Tamás megörült. Krisztina pedig megmérgezte a levegőt:
– Talán még DN„Ha más nem segít, majd én megmondom a magamét a bíróságon – mert egy apa kötelessége gondoskodni a gyermekéről.” – mondta József bácsi, és szilárdan a szemébe nézett unokájának.
