Borbála Lászlóné lassan, szokásos tempójában tért haza. Amikor bedugta a kulcsot a zárba, hirtelen idegen hangokat hallott a lakásból. Letette a cipőjét, lábujjhegyen odalopakodott a konyhába.
Amit ott látott, teljesen kibillentette.
Három fiatal lány ült az asztalnál, vidáman nevetgélve. Középen, mint a főnök, a menyasszonya ült – Viktória. A tűzhelyen egy bogrács forrt, a lakást frissen főtt gulyásként illatosította. Pont arról, amelyet Borbála reggel főzött a vacsorára.
– Mi ez a cirkusz?! – vágott közbe élesen, és a konyhában hirtelen temetői csend ült be.
Viktória felemelte a fejét, és erőltetett mosollyal válaszolt:
– Anyuci, csak átjöttek a barátnőim. Beszélgetni. Megkínáltam őket. Remek gulyás, igaz?
Borbála Lászlóné néma döbbentséggel végignézett az asztalon. A vendégek tányérjában – a vacsorája maradékai. A szekrényből – a legszebb tányérok. A vázából – a hétvégére vásárolt gyümölcsök.
Viktória már két éve volt a családban. A fia, Zsolti, beleszeretett fejjel-hátul, gyorsan összeházasodtak. Először albérletben éltek, de amikor a tulaj eladta a lakást, kénytelenek voltak beismerni – nincs hová menniük.
– Anyu, kérlek, fogadj be minket néhány hétre – könyörgött Zsolti. – Hamar találunk megoldást.
Borbála befogadta. De azonnal szabályokat állított fel. És már az első naptól tudta: nyugalom nem lehet. Viktória pimasz volt, tiszteletlen, mindent csak úgy vágott vissza. És minden nap újabb okot adott a bosszúságra.
Először az asztalon hagyott morzsák voltak. Aztán a szétszórt holmik. Majd az ajtócsapkodás.
– Miért rúgtak ki titeket? – kérdezte egyik este Borbála, nem tudván visszafogni magát.
– Eladták a lakást – vágta oda Viktória.
– Nem hiszem. Ilyenkor legalább egy hónapot adnak, nektek meg két napot. Vagy veled is így beszélsz a főbérlőkkel?
Viktória elmosolyodott, fülesért dugta a fülét, és elfordult.
Másnap Borbála összeszedte az asztalról a morzsákat, és szándékosan Viktória ágyára szórta. Az felpattant, ordibálni kezdett. Hangos veszekedés lett belőle.
Este Zsolti hazaért a munkából. Hallgatagon meghallgatta az anyját, majd egyetlen kérdést tett fel:
– Ez mind a morzsák miatt van?
– A tiszteletlenség miatt! – kiáltotta Borbála. – Vagy betartjátok a szabályaimat, vagy összepakoltok.
Zsolti megígérte, hogy beszél Viktóriával. Az néhány napig viselkedett, aztán minden folytatódott. Aztán hirtelen változás. Takarítás, csend, még levest is főzött.
Borbála gyanakodott. És nem ok nélkül. A hét végén Zsolti bejelentette:
– Anyu, nagymama leszel.
Öröm helyett csalódást érzett. Gyerek – és nincs hol lakniuk. Ráadásul egy menyasszony, akit elviselni sem tud.
– Most már világos, miért változott meg! Te beszélted rá! – vágta oda a fiának. – De ez semmit nem változtat. Itt nem maradhattok. Még nBorbála mély sóhajtott, de tudta, hogy most már nincs visszaút.
