Balázs és Csilla úgy döntöttek, hogy egy budapesti kávézóban ünneplik meg az ismerkedésük évfordulóját. Hajnali egy óra volt, mire hazaértek.
– Végre megérkeztek! – fogadta őket Balázs anyja, Ilona, a küszöbön keresztbe tett karokkal. – Hol bolyongtatok magatokat? Egyedül voltam a gyerekekkel!
– Anyu, mi történt? – lepődött meg Balázs. – Hiszen imádod Lilla gyerekeit.
– Megterhelő volt velük lenni? – kérdezte Csilla, miközben levetette a kabátját.
– Ti meg buliztok, én meg itt töröm magam! – vágott közbe az anyós. – Hol van egyébként az unokák anyja?
– Ő dolga van, ti meg pihenni jöttök! – mutatott Ilona a konyha felé. – Most pedig mossatok el! Jól kikapcsolódtatok, most dolgozzatok!
Balázs összeráncolta a homlokát, majd kinyitotta a laptopját. Hirtelen megdermedt a tekintete, és ökölbe szorultak a kezei. Valami olyat látott, amitől elállt a lélegzete.
Az esküvő után Balázs és Csilla albérletben lakott. Hamarosan azonban kénytelenek voltak az anyóshoz költözni – a pénz kevés volt. Csilla szülei egyszobás lakásban éltek a kistesójukkal, és nem volt hely a fiatal párnak. Balázs új munkahelyet vállalt: kevesebb fizetésért, de ígérték a előléptetést.
– Csillám, ez csak átmeneti – nyugtatta Balázs. – Anyukánál spórolunk is, és hamarabb összejön egy saját lakásra való. Egyedül van, a nővérem csak néha jön át, néha pedig itt hagyja a gyerekeket. Megoldjuk.
– Kerestem volna még egy kis pénzt, és te is tehetnéd – javasolta Csilla.
– Miért, éjjel-nappal dolgozzunk? – pattant fel Balázs. – Egész nap az irodában vagyok, aztán még rohanjak valahová? Haza csak aludni? És mikor éljünk?
– És az anyukáddal együttlakás lesz az élet? – sóhajtott Csilla.
– Nincs pénzünk! Ha anyukával jól kijövünk, hamarabb összegyűjtünk egy saját lakásra.
Csilla hallgatott. Nem akart az anyósával élni. Balázs nővérének, Lillának a gyerekeit csak egyszer látta az esküvőn. Hangosak, elkényeztetettek – nem tették túl vonzóvá a helyzetet. De nem volt választása.
– Na és akkor mi van? – fogadta őket Ilona. – Jobb, mint idegennek fizetni a bérletet. A rezsi háromfelé: ti két részt, én egyet. Az ételre is ugyanígy. Én főzök, ti mosogattok.
– Rendben, anyu – egyezett bele Balázs. – Csilla, te mit szólsz?
– Igen… – lélegzett ki.
Eleinte minden simán ment. A fiatal pár kész vacsorára ért haza, reggelre várta őket a reggeli. Csilla a munka után még online vállalt munkákat, de a hétvégéket megkeserítették az unokahúgok látogatásai. Lilla alig mutatkozott, péntektől vasárnapig itt hagyta a gyerekeket.
Takarítani lehetetlen volt velük: mindent szétszórtak, minden sarokba betettek az orrukat, és ha Balázs és Csilla aludtak, be is rohanhattak a hálószobába.
– Balázs, anyukád vigye már el a gyerekeket – kérlelte Csilla. – Még alszunk!
– De hisz ez csak gyerek – legyintett Balázs. – Az én unokahúgom, a tiéd is. Türelmetlen vagy.
– Egész éjjel dolgoztam!
– Senki nem kényszerített rá. Na jó, felkelek. Barátaimmal találkoztam, horgászni megyünk. Este jövök.
– És én? Megint egyedül maradok?
– Anyukád itthon van. Csöndet akarsz? Add oda a laptopodat, hadd játsszanak.
– Nagyszerű ötlet! Add a tiédet – vágott vissza Csilla.
– Abban a dokumentumok vannak – tört rád Balázs. – Neked mi, fontosabb?
– Ma van a projekt leadási határideje! – kiáltott fel. – Menj csak, én megoldom.
Ez többször is így ment. Balázs a barátaival ment: horgászni, grillezni, sétálni. Ma is elment.
Ilona etette a gyerekeket.
– Csilla, ülj le – vetette oda. – Kevés a palacsinta, de neked is jut. Balázs azt mondta, játszhatnak a laptopoddal.
– Ez nem igaz! – lázadt fel Csilla. – Nem ígértem ilyet. Benne van a melóm, ma határidő!
– Milyen fukar vagy – fujtantott az anyós. – Hisz család vagyunk! Lilla nem adja oda az övét, az drága.
– Egy heti munka van benne! – vágott vissza Csilla. – Dolgozom most.
– Mosogass el – szólt oda Ilona, miközben felvette a telefont.
Csilla mosogatva dühöngött, hogy senki sem takarít el maga után még egy csészét sem. Az anyós már telefonon csacsogott:
– Zsófi, persze, találkozunk! Egy óra múlva a plázában. Ki zajong? Az unokák. Ne aggódj, Csilla velük marad. Gyakoroljon, míg nincsenek sajátjai.
Csilla majdnem elejtette a tányért. Csendben kisurrant a konyhából, összepakolta a dolgait, elvette a laptopját, és távozott. Az anyós nem szólt – nyilván az utolsó pillanatban akarta közölni a távozását.
Csilla egy internetkávézóba ment, ahol gyakran dolgozott. Egy sarokban elhelyezkedve rendelt egy kávét, és belemerült a projektbe. Fél óra múlva Balázs hívta:
– Csillám, hogy vagy? Mi a helyzet?
– Dolgozom – válaszolta nyugodtan. – Ma van a határidő.
– Anyukád pánikban! Hova tűntél?
– Nem tudok dolgozni ekkora zajban – vágott vissza.
– Anyukám találkozóját tetted tönkre!
– Hívja haza a barátnőjét.
– Ezzel a két ördöggel?
– Akkor ülj le velük te, és engedd el anyukádat. Van anyjuk!
– Te képzelődsz – ugrott rá Balázs.
– Ti nem képzelődtök? – kérdezte vissza Csilla. – Anyukád olyan kedvesen fogadott minket, és ezt mi visszaadjuk. Ebben a hónapban nem volt elég neki a kajára, ezért még két ezrest lehúzott rólunk. Te ezt nem vesBalázs rájött, hogy néha a legnehezebb döntések vezetnek a szabadsághoz és a békéhez.
