A menyék otthon bulizik, a fia meg hallgat!
— A fiam sírt a telefonba — meséli Nagy Ibolya, úgy szorítja a készüléken, hogy ujjai fehérek. — Azt kérdezte, átjöhet-e Szegedre dolgozni. A felesége minden nap hazahordja a barátnőit, ő meg a számítógép előtt nem tud koncentrálni! Majd megfulladtam a dühtől.
— Beengedted? — kérdezi a szomszédasszony, miközben teát tölt.
— Természetesen! — Nagy Ibolya hangja reszket a sértődéstől. — Százszor mondtam neki: rendezd el a feleségeddel! Hiába. Idejött kimerülten, éhesen, vörös szemmel. Leült a gép elé, és éjfélig nem mozdult. Azt mondja, fontos projekt van, égnek a határidők.
— Otthon miatt nem dolgozik? A menyecske zavarja?
— Az nem otthon, hanem egy nyüzsgő tőzsde! — sóhajt a nő. — Vagy a nővére jön, vagy a barátnői csapatostul. Zaj, kavarodás, zenekürtöléssel. Hogyan dolgozhat itt valaki?
A fia, Balázs, tervezőmérnök. Hat éve házas Dórával. Eleinte Nagyné Ibolya nem bírt betelni az örömével. Dóra csendes, illedelmes volt, közgazdászként végzett. Amikor megszületett az unokája, Máté, a menyét már tökéletesnek tartotta. „Milyen háziasszony! Minden csillog, a gyereket ápolva viseli, Balázst jóllakottan tartja. Boldog voltam a fiamért” — emlékszik vissza szomorúan.
Balázs karriert épített, míg Dóra gyedezett. Három év alatt főmérnökké lépett elő, de a magasabb pozícióval új felelősségek is jöttek. Aztán minden megváltozott. „A fiam, aki mindig vidám és energikus volt, szinte elhalványult a szemem előtt” — mondja Nagyné Ibolya, alig visszajojtva a könnyeit. „Azt hittem, munkahelyi gondok, de kiderült, hogy otthon történik valami.”
Egyszer figyelmeztetés nélkül betoppant a szegedi lakásukba. És mit lát? Egy igazi mulatság. Dóránál vendégek, a zene üvölt, nevetés hallatszik a konyhából. Balázs bezárkodott a hálóba, a laptopba merülve, az unokája meg sehol. Kiderült, Dóra a szüleihez küldte Mátét a külvárosba. Az ilyen bulik megszokottá váltak. Minden este barátnők, nővér, táncolás éjfélig. Néha születésnapi ünneplés, néha csak úgy „az okát-lovát”. Balázs ebben a rendetlenségben nem tud dolgozni. „Hazamegyek, és a lakásban romok. Hogyan koncentráljak?” — panaszkodott anyjának.
Nagy Ibolya megpróbált beszélni Dórával. Az aszony élesen visszavágott: „Egy kicsit kifáradtam abból, hogy a tökéletes feleség és cseléd legyek! Öt év mosás, főzés, gyerek, egy szabad perc nélkül. Köszönetet mondott nekem valaki? Senki! Most pihenek a barátnőimmel, és egyetlen férfi nincs itt. Máté a nagyszüleinél, boldog és jóllakott. Ha Balázsnak nem tetszik valami, mondja meg nyíltan!”
Balázs észrevette, hogy Dóra akkor változott meg, amikor visszament dolgozni. Hétköznapokban tökéletes feleség, de hétvégenDóra pedig csak vállat von: „Nem fogok visszavágni egy múltba, ahol mások diktálták az életem.”
