Alattomos meglepetés: A anyós titkos terve
Zsófia még aludt, amikor egy éles csengés szakította félbe a reggel csendjét a kertvárosi lakásukban, Szeged szélén.
— Gábor, nyiss ajtót — motyogta, miközben meglökte a férjét oldalba.
— Alszok — morgott ő, miközben összehúzódott a takaró alatt.
Zsófia sóhajtva kúszott ki az ágyból és papucsait húzva lassan elindult az ajtó felé. Kinyitotta, majd megdermedt: az anyósa állt a küszöbön.
— Szabó Irén? Mit keres itt? — Zsófia szeme kerekedett a meglepetéstől.
Az anyós válasz helyett hallgatagon sétált be a lakásba, maga után hagyva a fűszeres parfümje nyomát.
— Zsófi, ki az? — Gábor, szemét dörzsölve, megjelent a folyosón.
— Csak nem hallgatod el? Mondd már meg a feleségednek a meglepetésünket! — Szabó Irén gúnyos pillantást vetett a fiára.
— Milyen meglepetés? — Zsófia hirtelen a férjéhez fordult, érezve, hogy a szíve összeszorul egy rossz érzés miatt. Tudta, hogy valamit elhallgatnak előle, de még elképzelni sem tudta, milyen csapás vár rá.
— Mégis? — Zsófia kétségbeesetten nézett Gáborra. — Múlt héten is épp anyukádnál voltunk, segítettünk a dolgain! Fáradt vagyok, Gábor, hadd legyenek csak ezek a hétvégék a miénk, nyugodtan…
Hangja remegett, szeme könyörgött, de Gábor makacskodott.
— Zsófi, tudod, hogy anyának most nehéz. Apu halála óta egyedül van, nem bírja. Én vagyok az egyetlen fia, segítenem kell.
— És most miért jött el? — Zsófia próbált higgadtnak látszani.
— Azt mondtam, világos bézs tapétára van szüksége, meg még pár dologra a felújításhoz.
— Nem lehetett volna online rendelni? — kérdezte reménykedve.
— Nem tudja. Elmegyünk hétvégén, és együtt is leszünk, kicsit kikapcsolódunk.
— Kikapcsolódni egy barkácsáruházban? Micsoda élmény! — hűtlenkedett Zsófia, a sértődés forrt benne.
De nem akarta elrontani a hétvégéjét. Fogta a telefont, gyorsan megrendelte mindent a listáról, kiszállítással, ő választotta ki az anyagokat, ő fizette ki. Az anyósnak már csak átvennie kellett volna a csomagot. Úgy tűnt, most már Szabó Irén sem talál okot, hogy feljöjjön a városi lakásukba. A kiszállítás péntek estére volt időzítve, és Zsófia lelkileg megkönnyebbült, azt hitte, minden a kezében van.
Mennyire megdöbbent, amikor szombat reggel az anyós óriási csomagokkal állt az ajtóban, tele tapétával és festékes dobozokkal.
— Azt hittétek, egyedül cipelném ezt a súlyt? — Szabó Irén jéghideg pillantást vetett Zsófia. — Gábor, nem is szóltál neki?
— Szabó Irén, ez meglepetésnek szánt — Zsófia még pizsamában, zavartan motyogott a folyosón.
— Hát persze — az anyós eltorzította az arcát és fia felé fordult. — Mit hallgatsz, mintha belepofozták volna? Mondd el a feleségednek a meglepetésünket!
— Milyet? — Zsófia Gábor felé fordult, hangja remegett. Érezte, hogy a világa összeomlik.
— Néhány hónapra hozzátok költözöm — jelentette ki diadalmas mosollyal Szabó Irén, miközben levetette a kabátját.
Zsófia még nem értette az egészet, amikor az anyós újabb váratlant dobbantott:
— Ti pedig hozzám költöztök a faluba.
Szabó Irén királyként vonult be a konyhába, Zsófia pedig, markolva a férje karját, dühös suttogásba kezdett:
— Mi ez? Milyen költözés? Erről szó sem volt!
— Bocs, nem volt időm elmondani — Gábor vállat vont, mintha apróság lenne. — Anyám javasolta. Ne aggódj, nem holnap megyünk.
Zsófia, haragját féken tartva, bement a hálószobába. Az anyós előtt nem akart veszekedni, de belül forrt. Este Gábor végre elmagyarázta.
— Zsófi, gondolkozz el rajta, ez egy lehetőség! Felújítjuk a házat a faluban, ahogy te akarod. Az új munkák jók lesznek a portfóliódba, jönnek majd az ügyfelek! Amíg dolgozunk, ott lakunk. Anyámnak erre nincs szüksége, és a munkálatokat sem kellene vezetnie.
— És ezt nekem kell csinálnom? — Zsófia elfulladt a felháborodástól.
— De hisz neked is jó! Kell a munkád, anyám is gondolt rád!
— Gondoskodás? Kiszorítani a semmi közepére, távol a várostól? Nem akarok! Imádom a lakásunkat!
— Nem azonnal megyünk — intett Gábor. — A tapétát már megrendelted, egy szobával kezdünk, hogy anyámnak kényelmes legyen.
— És a por miatt mégis hogyan fog lélegezni? — vágott vissza Zsófia.
— Kinyitjuk az ablakot, nem fogja észrevenni. Így legalább felügyeli. Amúgy sem mi diktálhatunk feltételeket. Ez az ő lakása, a ház meg az enyém papíron.
— Az övé csak azért, mert te nem léptél örökösbe! — lobbant fel Zsófia.
— Ne avatkozz bele a családi ügyeinkbe! — vágott közbe Gábor. — Anyámmal megbeszéltük. Én vagyok az egyetlen örököse, úgyis minden a miénk lesz.
— Ha a lakás a tiéd lenne, anyukád nem küldene el minket a faluba! Most meg a te óvatlanságod miatt ott kell élnünk!
Szabó Irén, aki az ajtó mögött leskelődött, nem bírta tovább. Kinyitotta a hálószoba ajtaját.
— Fogd be a szád! — ordította. — Üres kézzel jöttél a családba, most meg az örökségen lovagolsz?
— Üres kézzel? — Zsófia elfulladt a sértődéstől.
— Hát persze! A fiam nélkül azSzabó Irén végül rájött, hogy a boldogságuk fontosabb, mint a hatalom, és békében elköszönt tőlük, egy meleg mosollyal az ajtónál.
