Törött álmok: Irén drámája
Irén sötéten lépkedett a nappaliban, a budapesti lakásukban, közben újra és újra a telefonjára pillantott. A férje ismét késve ért haza, és türelme olyan volt, mint a megfeszített húr, amely bármelyik pillanatban elszakadhat.
— Hol viszi már az ördög? — mormolta, ujjai fehérre szorították a készüléket.
A bejárati ajtó zárja recsegni kezdett, és a folyosón megjelent Zoltán, fáradtan, de bűnbánó mosollyal. Kezében egy szerény szál margarétát tartott.
— Neked, kedvesem — nyújtotta át a virágot. — Bocsáss meg, anyukámnál voltam, segítettem neki.
— Késve? — Irén lángba borult, hangja reszketett a sértődéstől. — Egy telefonhívást nem bírtál megtenni? Itt őrültségbe kergetsz az aggodalommal!
— Elfoglalt voltam, elfelejtettem — Zoltán lehorgasztotta a fejét, a kabátja szélét gyűrgette. — Anyukámmal beszélgettünk, és… valamit elhatároztunk.
— Mit határoztatok el? — Irén megdermedt, hideg futott végig a hátán.
Zoltán mélyet sóhajtott, és elkezdett beszélni. Irén hallgatta, de minden szavával arcára egyre inkább ráfagyott a harag és a hitetlenség.
Irén már nem is emlékezett, mikor látta utoljára a férjét több, mint egy órára otthon. Hajnalban indult, éjfél után tért haza, amikor már rég aludt. Ha egyáltalán hazajött. A tavasz betört a városba, és Zoltán mintha teljesen más ember lett volna. Télen sietett haza, a paplanba burkolózott, és morogva utasította el a sétaajánlatait. Most viszont mintha kicserélték volna — egész napokra eltűnt.
Zoltán anyja, Viktória Mária, első pillanattól fogva ellenszenvet keltett Irénben. Amikor találkoztak, Irén érezte, hogy a anyós hideg, mérlegelő pillantással figyeli, mintha piaci árut nézne. Az asztalnál Viktória Mária csak a fiához szólt, mintha Irén ott sem lenne. Irén sajnálta a férjét, Ferenc Istvánt. Az elgyötörtnek tűnt, félénken beszélt a feleségéhez, mintha félne a haragjától, és minden szavára összerezzent.
Akkor már megértette: egy ilyen családdal együtt élni — igazi rémálom. Szerencsére saját lakása volt, és a házasság után Zoltán hozzá költözött. Viktória Mária nem ellenkezett, sőt, még segített is a fiának összepakolni, mintha örülne, hogy megszabadul tőle.
A háziasszony látogatása rövidre sikerült: kritikus pillantást vetett a lakásra, megivott egy csésze teát, és távozott. Egy év telt el a házasságukból, és Irén sem dicsekedhetett, sem panaszkodhatott. Éltek, ahogy mindenki: munka, otthon, néha-néha egy-egy ünnep. Irén szülei egy másik városban maradtak, gyakran hívták magukhoz, de ő már megszokta a függetlenséget. Itt volt a munkája, a barátai, az otthona, és a férje. Úgy tűnt, hogy a családi élet egész jól megy. Zoltán igénytelen volt, szerényen éltek, de mindenre futotta.
Néha segítettek anyósnak, ha kérte a fiát. Havonta egyszer elmentek egy kávézóba, terveket szőttek, álmodoztak a jövőről. Irén gyermekre vágyott, de Zoltán hallgatott. Tudta: könnyű álmodozni, de egy gyermek felnevelése más tészta. Zoltán autóról álmodott. Irén elfogadta, hogy hasznos dolog, de drága. Hitelt felvenni nem akart, a családtól kérni méginkább. Mindenen spórolni kellett volna, hogy egy használt kocsira összejöjjön.
Zoltán így magyarázta a távolléteit:
— Anyukámnak segítek. Kertészidény van, minden nap kimegy a kertbe, én meg vele. Nem hagyhatom magára.
— És nekem miért nem segítesz? — robbant ki Irén. — Hányadszor kérem már, hogy javítsd meg a csapot a fürdőszobában? A bejárati ajtó is alig áll!
— Irén, ne hasonlítsd össze! Ő az anyám! — intett le Zoltán.
Az ilyen viták egyre gyakoribbá váltak. Irén belefáradt, hogy csak hétvégi feleségként létezik, és még azt se mindig. Még szombaton is a szüleihez ment. Örült, hogy nem hívták a kertbe segíteni, de néha elgondolkodott: miért?
Egy alkalommal anyósnál megkóstolt egy üveg pácolt cukkinit. Olyan finom volt, hogy Irén észrevétlenül a felét megette.
— Ez a tiétek? — csodálkozott.
— Persze — felelte büszkén Viktória Mária. — Egész tavaszt és nyarat dolgozom, hogy télen is legyen házi.
— Az én anyukám nem tart— Az én anyukám nem készít ilyeneket, már majdnem elfelejtettem, milyen ízük van — mondta Irén, hátha anyós megoszt vele néhány üveget.
