**Alattomos meglepetés: A anyós titkos terve**
Zsófia még aludt, amikor a hirtelen csengés felverte a reggeli csendet a budapesti agglomerációban lévő lakásukban.
— Gergő, menj ki! — motyogta, és meglökte a férjét.
— Alszok… — morgott ő, és a takaróba burkolózott.
Zsófia sóhajtott, kikászálódott a meleg ágyból, és papucsban, lassan odabotorkált az ajtóhoz. Amikor kinyitotta, megdermedt: az anyósa állt a küszöbön.
— Szabó Irén? Mit keres itt? — Zsófia szeme kerekedett a meglepetéstől.
Az anyós válasz nélkül, hallgatagon bejött, maga után hagyva az erős parfüm illatát.
— Zsófi, ki az? — Gergő szemét dörzsölve bukkant fel a folyosón.
— Azt hiszed, elhallgatsz? Mondd már el a feleségednek a meglepetésünket! — Szabó Irén gúnyosan nézett a fiára.
— Milyen meglepetés? — Zsófia hirtelen a férjéhez fordult, szívében rossz érzéssel. Valamit titkoltak elől, de fogalma sem volt, milyen csapás vár rá.
— Megint? — Zsófia kétségbeesetten nézett Gergőre. — Múlt héten is anyukádnál voltunk, segítettünk neki! Fáradt vagyok, Gergő, legyenek már csak egy kicsit a mi hétvégénk is…
Hangja remegett, tekintete könyörgött, de Gergő hajthatatlan maradt.
— Zsófi, tudod, hogy anya most nehéz helyzetben van. Apám halála óta egyedül van, nem bírja. Én vagyok az egyetlen fia, segítenem kell.
— És miért jött most ide? — Zsófia próbált magánál lenni.
— Mondtam, világosbézs tapétát kell vennie meg pár dologgal a felújításhoz.
— Nem lehet online rendelni? — kérdezte reménykedve.
— Nem tudja. Elmegyünk hétvégén, egyben kirándulunk is.
— Kirándulás egy barkácsboltban? Micsoda program! — Zsófia fölfújta magát, dühe forrott benne.
De nem akarta tönkretenni a hétvégéjét. Fogta a telefonját, gyorsan megrendelte mindent a listáról házhozszállítással, ő választotta ki az anyagokat, ő fizette. Az anyósnak csak átvennie kellett volna a csomagot. Úgy tűnt, most Szabó Irénnek semmi ok nem maradt arra, hogy a városi lakásukba jöjjön. A szállítást péntek estére időzítették, és Zsófia megkönnyebbülten lélekzett, azt hitte, minden a kezében van.
Nagy volt a megdöbbenése, amikor szombat reggel az anyós óriási csomagokkal állt a bejáratnál, tele tapétával és festékkel.
— Azt hittétek, egyedül cipeljem ezt a súlyt? — Szabó Irén jéghideg szemekkel mérte végig a menyét. — Gergő, még mindig nem mondtad el neki?
— Szabó Irén, ez meglepetésnek szánta — motyogta Zsófia, még pizsamában, zavartan a folyosón.
— Látom, értékelted — vágta oda az anyós, majd a fiára nézett. — Csak nem nyeltél nyelvet? Mondd már el a feleségednek a meglepetésünket!
— Milyet? — Zsófia Gergőhöz fordult, hangja remegett. Érezte, egy pillanat, és összeomlik az egész világa.
— Hozzátok költözöm pár hónapra — jelentette ki diadalmas mosollyal Szabó Irén, levetve a kabátját.
Zsófia még nem dolgozta fel a hírt, amikor az anyós újabb csapást mért rá:
— Ti pedig elmentek hozzám a faluba.
Szabó Irén királynői módon átvonult a konyhába, Zsófia pedig, megragadva a férje karját, dúltan suttogott:
— Ez meg mi? Mik azok a költözések? Erről nem is beszéltünk!
— Bocs, nem volt időm megmondani — vállat vont Gergő, mintha semmiségről lenne szó. — Anyám javasolta. Ne aggódj, nem holnap megyünk.
Zsófia, dühétől reszketve, bement a hálóba. Nem mert az anyós előtt vitatkozni, de belül forrt. Este Gergő végül elmondta az igazságot.
— Zsófi, gondolj bele, ez egy lehetőség! Újítsuk fel a házat a faluban, ahogy te szeretnéd. Portfóliódba kerül, rád rohannak az ügyfelek! Anyám nem bírja az építési port, meg figyelni kell a munkálatokat.
— És ezt nekem kell? — Zsófia fúlZsófia belül elszomorodott, de beletörődött, hiszen látta, hogy Gergőnek is fontos az anyja boldogsága.
