A múlt, a szerelem és egy új szövetség
Zsófia és férje, Bence, az ebédlőasztalnál ültek kényelmes házukban, a kis Kápolnásnyéken. Hirtelen kopogás hallatszott az ajtón. A küszöbön Zsófia régi osztálytársa, Ildikó állt. A házigazdák meglepve néztek egymásra. Ildikó ritkán látogatott el hozzájuk, és mostani megjelenése teljesen váratlan volt.
– Gyere csak be, Ildikó – mondta Zsófia, próbálva leplezni zavarát. – Meg kell mondjam, meglepődtünk a látogatásodon.
– Nem szeretek kerülgetni a forró kását – kezdte Ildikó, amint belépett. – Azt hiszem, ti is, ahogy én is, azt akarjátok, hogy a gyerekeitek közel legyenek és boldogok…
– Miért beszélsz ilyen rejtélyesen? – homlokát ráncolta Bence. – Ülj le, Zsófi főzött egy remek bablevest, gyere, kóstold meg.
– A fiam el akarja venni a nejét – csapott le Ildikó, határozott tekintettel nézve rájuk.
– Na, ez már micsoda? – lepődött meg Bence, letéve a kanalát.
Zsófia és Bence nem értették, mire célzott a vendég, és a feszültség egyre nőtt a szobában.
Zsófia és lánya, Lili, a falusi utcán sétáltak. Az út szélén két szomszédasszony állt, élénken beszélgetve valamiről. Amikor meglátták Zsófiát, elhallgattak és feléjük fordultak, nyilván azt várták, híreket hallanak a legidősebb fiúhoz tett utazásukról.
Köszöntés után Zsófia és Lili megálltak, megkérdezték a szomszédasszonyok ügyeit, majd röviden meséltek az unokájukról és annak anyjáról. Már tovább akartak menni, amikor egy nő elhaladt mellettük. Mosolyogva így szólt:
– Szia, osztálytárs! Hogy vagytok? Minden rendben? Miért siettek, nem maradnátok itt egy kicsit, beszélgetnétek a szomszédokkal?
Zsófia a hosszú szempillák között csillogó sötét szemébe nézett, és könnyed mosollyal válaszolt:
– Haza sietek. Három napja nem láttam Bencét, hiányzott.
Ildikó gúnyos tekintettel méregette:
– No, no. A szerelem jön és megy. Ha kell együttérzés, csak szólj.
Zsófia csak mosolygott:
– A tekinteted tele van együttérzéssel, de én nem hiszek a becsületességében…
Aztán tovább ment a lányával.
– Anyu, miért ilyen csípős az a nénike? – kérdezte Lili. – Mindig mérges valamire.
– Ilyen a természete – válaszolta Zsófia, bár tudta az igazi okát Ildikó keserűségének.
– Mindig meg akar bántani téged – nem nyugodott Lili. – És te mindig tudod, mit kell válaszolni. Miért viselkedik így?
– Az igazat szeretnéd hallani? – kuncogott Zsófia. – Ildikó szerelmes volt az apádba, de ő engem választott.
Lili megdermedt a meglepetéstől.
– Komolyan?! Mindkettőtöket szeretett, és téged választott? Miért?
Zsófia nevetett:
– Kérdezd meg apádtól…
Este, vacsora után Lili a kanapén ült le az apja mellé, aki a tévét nézte. Hozzásimulva hirtelen megkérdezte:
– Apa, mesélj, miért választottad anyut, és nem Ildikó nénit?
Bence meglepődve pillantott a lányára, majd a feleségére.
– Na, mesélj, a lányunk kíváncsi – mosolygott Zsófia.
– Régen volt, de még most is úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna – kezdte Bence. – Az iskolában szilveszteri estét szerveztek a diákoknak. Anyud Hófehérke volt, a Télapó meg a barátom, Péter, a legmagasabb az osztályban. Anyunak annyira jól állt a köntös! Kék ruha, ami a szeme színéhez ill- Majd amikor megláttam, ahogy mosolyog a színpadon, akkor tudtam, hogy ő lesz az életem szerelme.
