Barátnő lettem a volt vejemmel, de a lányom megtudta és hadat üzent nekem
— Most már van egy új vőd, anya! Hogy teheted ezt? — kiáltotta Zsófi, fulladozva a sértődéstől. — Soha többé ne lássalak nála! Gondolj már egyszer rám is!
Zsófinak negyven éves, hangja a haragtól remegett. Néhány évvel ezelőtt elvált Tamástól, majd három éve újra férjhez ment. Tamással tizenkét évet éltek együtt, közösen nevelték lányukat, Lilit, aki most tíz éves. Nemrégiben Zsófi meglepte édesanyját, Magdolnát, a volt férjénél, a kisvárosi Liliomföldön. Lilit vitték hozzá hétvégére, és megdöbbent, amikor anyját látta, aki egyre gyakrabban felkereste Tamást. Zsófi elárulva érezte magát, és sértődése viharrá nőtt.
Magdalna mindig is fiút szeretett volna, de a sors csak egy lányt adott neki. Amikor Zsófi behozta Tamást a házba, nem nyerte el rögtön a szülei tetszését. Egyszerű autószerelő, saját lakás nélkül, nem tűnt megfelelő választásnak. Magdalna és a férje hűvösen fogadták, de idővel, különösen a férje halála után, felfedezte Tamásban a jószívűséget. Ő lett a támasza, minden percben segített, ha kellett.
— Bocsánat, Magdalna néni — mondta Tamás röviddel az esküvő után. — Az én anyukám meghalt, de önt nem tudom anyukámnak hívni.
Magdalna nem erőltette. Neki elég volt, hogy tisztelettel viseltettek egymással. Idővel meglátta benne a törődést és a szakértelmet. Amikor Zsófi várandós volt Lillivel, és Magdolnát veseműtétre vitték kórházba, Tamás két hely között osztozott. Ételt vitt, vigasztalta, támogatta. A kórházból hazatérve ő vette át a házimunkát, hogy ne fáradjon túl sem felesége, sem anyósa. Amikor megszületett Lili, Tamás boldogságában ragyogott, kitűnő apává és segítővé vált.
De az évek múltak, és Zsófi megváltozott. Előléptették a munkahelyén, új ismeretségekre tett szert, és elkezdett szégyellni a férjét. Szidta az egyszerű ruháiért, a beszédstílusáért, a hiányzó diplomájáért. — Még könyvekről sem tud beszélgetni! — panaszkodott anyjának, miközben összehasonlította Tamást a kollégáival. Magdalna próbálta megvédeni a vejét:
— Te választottad őt, Zsófi. Az apádnak sem tetszett, de te ragaszkodtál hozzá. Most meg miért vagy meglepve?
Szíve megszakadt, ahogy látta, hogy a lánya házassága darabokra hull. Tamás többet keresett, mint sok tanár, mindent megjavított a házban, szerető apa volt, de Zsófi ezt nem becsülte. Egy nap Magdalna kiakadt:
— Tamásnak arany szíve van és arany keze! Nem minden professzor tesz ennyit a családjáért!
De Zsófi legyintett. Már megismerkedett Gergővel, az új udvarlójával, és egyre többször hasonlítgatta őt a férjéhez, Tamásban csak hibákat látva. Hamarosan beadta a válópert. Tamás hallgatagon meghallgatta, nem kiabált, nem sértette meg. Csak kiment a konyhába, és Magdalna látta, ahogy vállai fájdalomtól remegnek.
