Már gondolatban összepakoltam a táskát a legszükségesebb holmikkal, hogy elmeneküljek a gyerekkel a férjemtől és a szüleitől ebből a faluból. Nem, nem akarom az életemet a kecskéjüknek, a tehenüknek és a végtelen kertészethez kötni. Azt hiszik, hogy csak mert hozzámentem Ákoshoz, rögtön aláírtam a nyugtát, hogy ingyen dolgozok a farmjukon. De én nem így gondolom. Ez nem az én életem, és nem akarom, hogy a fiam ebben a mocskos helyen nőjön fel, ahol az egyetlen szórakozás az, hogy megvitatják, mennyi tejet adott a Csillag nevű tehén.
Amikor ideköltöztem a lagzi után, még nem tűnt minden olyan borzalmasnak. Ákos gondoskodónak tűnt, a szülei, Mária néni és a férje, kedvesnek látszottak. A falu festőinek tűnt: zöld mezők, friss levegő, csend. Még azt hittem, talán megszokom. De a valóság hamar helyretett. Egy hét múlva Mária néni átnyújtott nekem egy vödröt, és kiküldött a kecskék fejésére. “Most már a miénk vagy, Katalin, segítened kell!” – mondta mosolyogva, és a hideg futkosott a hátamon. Városi lányként, aki életében nem tartott a kezében semmit, ami nehezebb volt egy laptomnál, egyetlen este alatt kellett elsajátítanom a fejést. Ez volt az első harangszó.
Ákos, mint kiderült, egyáltalán nem akart engem védeni. “Anyának igaza van, a faluban mindenki dolgozik” – mondta, amikor próbáltam tiltakozni. És azóta kezdődött az új életem: hajnali ötkor kelés, állatok etetése, kertészkedés, takarítás, főzés az egész családra. Nem feleségnek, hanem cselédnek éreztem magam. Ha pedig mertem egy szabadnapot kérni, Mária néni csak legyintett, és belekezdett a szokásos előadásba: “Az én időmben a nők reggeltől estig dolgoztak, és senki sem panaszkodott!” Ákos hallgatott, mintha ez őt egyáltalán nem érdekelné.
A hároméves fiam volt az egyetlen fénypont. Ránézek, és tudom, hogy nem akarom, hogy itt nőjön fel, ahol a jövője vagy a farmon való robotolás, vagy városba költözés, ahol mindenki idegenként fogja kezelni. Azt akarom, hogy jó oviba járjon, tanuljon, utazzon, lássa a világot. Itt? Itt még normális internet sincs, hogy le tudjak neki tölteni rajzfilmeket. Amikor Mária néninek megemlítettem, hogy szeretném felírni a fiA fiamat a falusi iskola előtt állva látom, és tudom, hogy még ma este elhagyjuk ezt a helyet, mert neki és nekem is jobb jövőt érdemelünk.
