Az anyósom úgy döntött, hogy ő szabja a szabályokat az ÉN otthonomban. Emlékeztettem, ki is a ház úrnője valójában.
Így történt, hogy be kellett fogadnom a férjem anyját a lakásomba. Nem azért, mert vágyott volna rá a szívem. Egyszerűen a férjem csodálatos ember, és őszintén könyörgött, hogy segítsek – anyja nehéz helyzetbe került. Beleegyeztem, fogvacogva. A családi békét akartam megóvni. De úgy tűnik, anyósként ez hamar elfelejtődött.
Rögtön elkezdte átírni a szabályaimat, mintha az ő háza lenne. Pedig rögtön szóltam, hogy az én lakásomban én döntök, és nem engedem, hogy beleszóljon a magánéletembe. Kapcsolatunk soha nem volt meleg. Mindig is bántotta, hogy nem ugrok, ahogy fütyül. Engem meg idegesített, ahogy nyomást gyakorolt rám és okoskodott.
Azonnal a férjemhez futott panaszkodni. De ő értelmes ember – nem hallgatott a pletykájára. Anyja már elején nehezen fogadta el, hogy az én nevemen szerepel a lakás. Dühítette, hogy nem tudja rám erőltetni akaratát, ahogy azt megszokta.
Anyósomnak van egy fiatalabb lánya – Zsófi, négy évvel fiatalabb nálam. Tavaly házasodott, már terhesen. A fiatal pár a vőlegény szüleinél költözött be, de nem bírták sokáig. Fél évvel a gyermek születése után Zsófi visszaszaladt anyjához. Anyós sírva fakadt:
– Kínozták a kislányomat! Milyen anyós jutott neki – kígyó, nem nő! Mindig csak bántja, megalázza, sérti! Hogy lehet így viselkedni a menyasszonnyal?
Majdnem felnevettem. Hiszen ez a „szörnyű” anyós pont olyan, mint ő. Tükörkép. Hát, megérdemelte – úgy mondják, ami kijön a házból, vissza is jár.
Zsófi nem vált el, a férje pedig anyagilag továbbra is támogatta őket. Egy hónap múlva visszaköltözött a feleségéhez – most már anyósom egyszobás lakásába. Természetesen szűkös volt a hely, anyósnak a konyhán kellett aludnia. A vőével nem jött ki, és Zsófi, ami a legviccesebb, a férje mellett állt anyja ellen:
– Anyu, ne merd tönkretenni a családomat!
Akkor én egyenesen szóltam anyósnak:
– Talán kéne, hogy elköltözzenek és béreljenek valamit?
– Miből? Zsófi anyasági szabadságon van, a férje meg keres egy fillért. Milyen lakásra számíthatnak?
– Ez az ő problémájuk. És hozzánk semmi közük.
De egyre gyakrabban járkált hozzánk. Először a sorsára panaszkodott, aztán a hátfájásra a konyhai heverő miatt, majd a vőével való veszekedésekre. Aztán egyszer csak kijelentette:
– Nem bírom tovább velük élet– Nem bírom tovább velük élni! Átjöhetnék hozzátok? Csak egy kis időre!
