Zsófi figyelmesen vizsgálta tükörképét. Ma különösen gyönyörű volt: gondosan megkent haj, tökéletes smink, ízlésesen válogatott ékszerek. Másképp nem is lehetett volna – ma ünnepelték házasságuk évfordulóját Pállal.
A lagzi teljes lendülettel zajlott. A vendégek egyre többen köszöntötték a párt, ajándékokat adtak, nevetés és zene töltötött be mindent. Zsófi mosolygott, de mélyen valami furcsát érzett – mintha valami fontos dolog előtt állna.
Amikor eljött az ajándékozás ideje, Zsófi fogta a mikrofont:
– Nos, kedvesem, most mi következünk! Remélem, tetszeni fog az ajándékom – mondta, figyelmesen nézve férjére.
A termet ajtaja kinyílt, és néhány férfi bevitt egy hatalmas, élénk színű anyaggal letakart dobozt. Pál meglepődve állt fel, kíváncsian várta a meglepetést, de amikor az anyag lehullott, arca megdermedt a sokktól.
Néhány órával korábban Zsófi a hálószobában ült, és újraolvasta a férje telefonján lévő üzenetet. Minden szó úgy szúrt a szívébe, mintha tőr döfte volna. „Hiányzol őrülten… Számolom az órákat a következő találkozóig” – írta neki a szeretője.
De nem ez döbbentette meg legjobban Zsófit. A nő, akivel Pál megcsalta, tizenöt évvel volt idősebb, púpos, távol állt a szépség ideáljától. Mégis őt választotta.
Ahogy közeledő lépteket hallott, Zsófi gyorsan törölte az üzeneteket, és visszatette a telefont. Pál belépett, fütyörészve. Jó kedve volt – munkahelyén bónuszt kapott, és már arról álmodozott, hogy elviszi „az ő Ildá-ját” a tengerpartra.
Látva felesége komor arcát, Pál összeráncolta a homlokát:
– Mi történt? Olyan vagy, mintha valami baj lenne.
– Semmi – válaszolta Zsófi nyugodtan. – Csak a ma estére gondolok. Egyébként kellene pénz a rendezvényre.
– Persze, semmi gond – mosolygott vissza.
Magában Zsófi sem értette, miért fogadta ilyen nyugodtan a helyzetet. Korábban a megcsalások hisztériába, válással való fenyegetésekre késztették. Most hallgatott. Valami megváltozott benne.
Pál kiment az erkélyre újabb szerelmes üzenetet küldeni. Zsófi pedig arra gondolt, hányszor kellett már megbocsátania a megcsalásokat. Az anyósa mindig a fiát védte:
– A férfiak olyanok, mint a macskák: ha otthon meleg és kényelmes, visszajönnek. Ne rendezz botrányt, Zsófi. Ha elveszíted, te leszel a hibás.
Az após is ráhagyta:
– Miről panaszkodsz? Pálod egy aranyember. Dolgozik, hazahozza a pénzt. Mi más meg kell?
De Zsófi jól tudta, hogy ez az „aranyember” minden alkalommal megcsalja, és hogy az após is régóta jár-kel más nők között, csak ügyesebben titkolja.
Eszébe jutott, hogy olyan családban nőtt fel, ahol a hűtlenség árulásnak számított, ahol a szülei arra tanították, hogy legyen önérzete. De Pál családjában ez volt a norma – „tűrj, majd minden rendbe jön”.
A barátnői azt tanácsolták, hagyja el Pált, amíg nem késő. De hová? Három gyerekkel, stabil jövedelem nélkül? A szüleihez nem mehet – a testvére és családja már ott lakott. És minden ellenére Zsófi még mindig szerette Pált. Azért, mert együtt nőttek fel, az első szerelmes vallomásokért, a gyerekekért.
Talán igaza volt anyósának? Talán majd Pál „kijárja magát”, és megnyugszik?
De a telefonon olvasott gyöngéd üzenet ismét úgy fájt, mintha késsel döfték volna. Rájött: itt az ideje véget vetni ennek a kínnak.
Zsófi felhívott egy rendezvényszervező céget. A cég tulajdonosa, egy Dávid nevű férfi jött ki a megbeszélésre. Mikor Zsófi, könnyeket visszafojtva, elmesélte a problémáját, figyelmesen hallgatta.
– Maga a gyerekei és önmaga érdekében kell, hogy éljen – mondta csendesen. – Miért tűrje azt, aki nem becsüli meg?
És ebben a pillanatban Zsófi kitalálta a tervet. A tervet, ami pontot tesz a házasságuk végére.
Az évfordulót egy nagy kertvárosi házban rendezte meg. Rengeteg vendég érkezett: rokonok, barátok, kollégák. Még az a Ildi is ott volt, a szerető, egy vulgáris mosollyal az arcán.
Zsófi oldalról figyelte az eseményeket. Tökéletes volt: elegáns fekete ruha, magassarkú cipő, drága ékszerek.
Amikor eljött az ajándékozás ideje, megfogta a mikrofont:
– Kedves Pálom! Tíz éve választottalak férjemnek. Ezalatt megtanultam, hogy a tökéletes férfiak csak a mesékben léteznek. De ma szeretnék köszönetet mondani neked egy fontos tanulságért: így nem kell, hogy egy család kinézzen.
A terembe hoztak egy hatalmas tortát. Mindenki kíváncsian várta, mi következik.
Az anyagot lehúzták – és a tortából három félig meztelen lány lépett ki: szőke, barna és vörös.
Pál, hPál elcsodálkozva bámult, miközben Ildi elsápadt, és Zsófi a gyerekek kezét fogva nyugodtan távozott, tudva, hogy most kezdődik az élete valódi boldogsága.
