Bonyodalom Zöldfaluban: a családi viszály árnyéka
– Zsófi, anyukám hívott, ők meg apukám hozzánk jönnek látogatóba. Lillát akarják meglátogatni – mondta Tamás, belépve a szobába, ahol felesége, Zsófia, épp a egy éves kislányukat fektetette aludni.
Zsófia arca hirtelen megnyúlt. A hír váratlanul ért, mint egy pofon. Annak ellenére, hogy korábban jó volt a viszonya Anyósával, Irénnél, csak Lilla születése után romlott el. Zsófiát dühítette, hogy az anyós minden alkalommal megkerülte a kéréseit, és titokban mindenfélével etette a kislányt.
Minden látogatásuk egy veszekedéssel végződött. Utoljára három hónapja történt, amikor Irén csokitortát adott Lillának. Zsófi mindössze öt percig hagyta a lányát az anyósára, de az már azon nyomban kihasználta a lehetőséget.
– Mit művel?! – kiáltott fel Zsófia, kikapva Lillát Irén kezéből. – Még csak kilenc hónapos! Milyen torta?!
Megsértődve Irén önkényességén, a fürdőszobába vitte a kislányt, hogy letörölje az arcáról és a kezéről a krémet. A fürdőből hallotta, amint Tamás is szóvá tette anyjának:
– Miért kell beleütnöd, ahol nem kérik?!
– Semmi baj nem lesz! Te is ettél édességet gyerekkorodban, és semmi bajod – védekezett Irén.
– Miért nem figyelsz soha? – morgott Tamás. – Jó anyának tetszik lenni!
– Nem értem, mi ebben a nagy ügy… – dünnyögte sértődötten az anyós, összefonva a karját.
Amikor Zsófi visszajött Lillával a konyhába, nem állta meg, kiállt magáért:
– Menjetek, ha nem tudtok normálisan viselkedni!
Irén meglepődve nézett a menyére, majd a fiára, várt valami visszautasítást. De Tamás hallgatása egyértelművé tette, hogy a felesége mellett áll.
– Ejnye, de nagy ügy! Nálunk a faluban mindent megettünk, mielőtt még az internet hülyeségeivel tele lett volna a világ! – vágta oda, és kiment.
Amikor az anyós elment, Zsófia kétségbeesetten nézett a férjére. A harag forrt benne Irénnel szemben.
– Ne engedjük be többet – válaszolta Tamás a néma kérdésére.
Azóta Irén magától sem jelent meg. Telefonált, fotókat kért Lilláról, de látogatóba nem erőltette magát. Csak a kislány első születésnapjára mert eljönni.
– Most meg mit fog kitalálni? – kérdezte ingerülten Zsófia.
– Nem, előre szóltam neki! – biztosította Tamás. – Semmit nem fog csinálni.
Zsófia hitetlenül nézett a férjére. Nem hitte, hogy a makacs Irén engedelmeskedni fog.
Pont tíz perccel Tamás hívása után megérkeztek a nagyszülők. Ez azt jelentette, hogy biztosak voltak: beengedik őket. Irén már a küszöbön felhangosan kiáltott:
– Hol a kislányom? Hol a picikém? Ajándékot hoztunk! – Nyomott Zsófi kezébe egy csomagot.
A nagyapa, Gábor bácsi, hozta a tortát és az üveg pezsgőt. Gyorsan odaadta a fiának.
– Nem számítottunk vendéglátásra, mi hoztuk magunkkal! – jelentette ki fontoskodva Irén, utalva arra, hogy a torta nemcsak nekik, hanem a vendégeknek is szól.
Zsófia azonnal megértette. Átadta Lillát a férjének, és beindította a terítést a nappaliban. Tamás segített, míg Irén és Gábor a konyhában maradtak a kislánnyal, hogy ne zavarják őket.
– Nyisd ki a pezsgőt, próbáljuk meg, négyszáz forintba került – súgta Irén a férjének.
Gábor gyorsan kihúzta a dugót, és odaadta a palackot a feleségének.
– Pohárba töltsd! – parancsolta Irén. – Látod, épp a gyereket tartom!
Gábor engedelmesen töltött, majd átnyújtotta a poharat. Irén kortyintott, élvezettel bólintott:
– Finom! – ránézett Lillára, akit a karján tartott. – Kicsikém, próbáljunk egy kortyot, amíg senki nem lát – suttogta, a pohár széléhez emelve a kislány száját.
– Ha meglátja a menyéd, mekkora balhé lesz! – kuncogott Gábor.
Amikor Zsófia a szokatlan nevetést hallotta, benézett a konyhába. Mikor meglátta, ahogy Irén a lányához emeli a poharat, besietett és megdermedt.
– Mi ez a hülyeség?! – kiáltotta, kitépve a poharat Irén kezéből. – Mondtam, hogy ne adjatok neki semmit! Hogy merészelitek?! – Átvette Lillát, a hangja remegett a haragtól.
– Jaj, mi is adtunk Tamásnak gyerekkorában! Semmi baja nem lesz – nevetett Irén, érezve a vihar előjeleit. – Néha még jót is tesz…
– Kifelé! – Tamás berontott a konyhába, amint meghallotta a felesége kiáltását. – Elég! Követtem, hogy ne adjatok neki semmit! Először a torta, most meg pezsgő!
– Miért ordítasz?! – állt ki Gábor a felesége mellett. – Csak egy cseppet adtunk…
– Semmi többet nem adtok a lányomnak! – ordított Tamás. – Egyikőtök lába se legyen itt többé! Mi lesz a következő, amit adsz neki?!
– Mindent túldramatizáltok! – vetette oda megvetően Irén. – Te meg Zsófi egy pár! Menjünk, Gábor!
Egy perc múlva becsapódott az ajtó – a nagyszülők elmentek. Zsófia még mindig remegett, magához szorította Lillát.
– Ahogy akarod, de én többé nem engedem be a szüleid! Mi járhat Irén fejében?! – tört ki szerecsétlenségében.
– Nekem semmi bajom vele – válaszolta vállat vonva Tamás.
Ezután megszakadt a kapcsolat Tamás szüleivel. Irén és Gábor begubózott sértődöttségükbe, hogy kiszólták őket, a fiatal szülők pedig nem tudták megbocsátani a makacs viselkedést és a felelőtlenséget.
