2023. október 15., kedd
Ma újra előjött bennem a múlt. Néha még mindig eszembe jut, hogy mi történt. Leírom, hátha könnyebb lesz.
Mikor Balázzsal kezdtem randizni, már rég vége volt a házasságának. Szabad emberként élt, külön, nyugodtan, és látszólag kiegyensúlyozottnak, higgadtnak tűnt. Azt hittem, ő az, akivel valódi jövőt építhetek. Sosem beszélt a volt feleségéről. Egyetlen rossz szó, egyetlen utalás sem – mintha az az életszakasz sosem létezett volna.
Nem erőltettem. Nem akartam turkálni a múltjában, hiszen minden jól működött közöttünk. Gyorsan összemelegedtünk – már az első találkozásnál éreztük, hogy sok mindenben egyetértünk. Majdnem azonnal összeköltöztünk. Békességben éltünk, viharok és jelenetek nélkül. Egyetlen dolog volt biztos: volt két gyereke a korábbi házasságából. Látogatta őket, ajándékokat vett, néha késő estig ott maradt. Én nem voltam része az életüknek. A volt felesége utált, így nem lehettem a gyerekek közelében.
Négy év után összeházasodtunk. És ugyanazon a napon megtudtam, hogy várandós vagyok. Boldog pillanat volt – Balázs sugárzott az örömtől, ölelt, aggódott, éjszaka eperért és fagylaltért rohangált. Szeretetnek éreztem magam. Minden valódi volt. Egészen egy estéig.
A gyerekeknél volt, és mikor hazaért, hirtelen csak annyit mondott: „Zsófi, a gyerekeim velünk fognak élni. Éva (a volt felesége) kiment külföldre az új pasijával. Nem tudom, mikor jön vissza. Rám hagyta a gyerekeket.” Hallgattam. Nem kiabáltam, nem csaptam fel. Csak hallgattam, ahogy leomlik minden álom, amit épp most építettem. Még megkérdezni sem kérdezett – csak közölte.
Egy hét múlva itt voltak a gyerekek. Próbáltam megbirkózni vele. Főztem, takarítottam, próbáltam kapcsolatot teremteni. De a gyerekek nem fogadtak el. Nem figyeltek rám, nem ették meg a főztömet, szétdobálták a cuccaimat, a szemembe nevettek, és idegennek hívtak. Egyszer az idősebb rám dobott egy tányér tésztát. A fürdőszobában sírtam, a kezeimmel a hasamon.
Balázs csak annyit mondott: „Zsófi, türelem… hisz gyerekek.” Én meg néztem rá, és azt gondoltam: én ki vagyok? Várandós vagyok. Egy nő, aki a feleséged lett. De nem fogadtam meg, hogy akaratom ellenére mostohaanya legyek.
Egy hónap után feladtam. Összeszedtem a cuccaimat, és anyámhoz költöztem. Ott, végre, aludtam jól. Nyugodtan ettem. Levegőt vettem. Férjem egy hét múlva jött, dühös volt, sértődött, elárulónak nevezett. Csak becsuktam az ajtót. Eljöttem.
Bevittem a válópert. És nem bántam meg.
Ötelandióra. Van egy csodálatos lányom, akinek élek. Van egy új férfi az életemben, akit apaÖt év telt el, és most, amikor a lányom nevetve szalad felém az udvaron, tudom, hogy minden jó helyre történt.
