Amikor Petra elhagyta Lászlót, azt hitte, a szíve örökre kiszakadt a mellkasából. Hat évig voltak együtt, ebből négyet egy fedél alatt. Annyira szerette, ahogy csak lehet valakit – őszintén, fájdalmasan. De Petra másik férfit választott. Gazdagabbat. Aki ígért neki új építésű lakást, gondtalan életet, és megszabadította a fillérbaszó spórolástól. László pedig egyedül maradt. Törött, összeroppant.
A munkába temetkezett. Alig járt haza, csak hogy megetesse a macskáját, Cicuskát. A barátok eltűntek, a hobbik még inkább. De pár év alatt osztályvezető lett, majd saját vállalkozást indított. És csak akkor kezdett enyhülni a fájdalom. Visszatért az élet, az emberek. Maga is újra megtalálta önmagát.
Aztán egy nap szörnyű hír érté: Petra meghalt. Az új férje bántalmazta, és egy veszekedés közben zuhant el – szerencsétlenül, végzetesen. Hagyott maga után egy kisfiút, akit gyermekotthonba szántak. László nem habozott – elment a gyerekhez.
A kisfiú a falat bámulva ült és sírt. Kicsi, tehetetlen, összetört. Mintha vele együtt halt volna meg a világ. László nem nézhette tétlenül. Minden nap meglátogatta – játékokat vitt, finomságokat, mellette ült. A fiú lassan megnyílt, hozzá tudott kötődni. Akkor döntött: örökbe fogadja. Hiszen még mindig szerette Petrát. Hogyan hagyhatja egyedül a fiát ebben a világban?
Pár hét múlva a kisfiú már nála lakott. Egy év után László már nem tudta volna elképzelni az életét nélküle. A szíve szerint az ő fia volt – vidám, okos, kedves. Kirándultak, utazgattak, körhintáztak. Aztán egy barátjának a szülinapján ez hangzott el:
– Figyelj már, biztos nem a tied? Kibaszottul hasonlít rád!
László elmosolyodott:
– Nem, Petra szólt volna.
– És ha ő sem tudta?
Ez a gondolat nem hagyta nyugodni. DNK-tesztet csináltatott. És az eredmény pozitív lett. Az ő fia volt. A vér szerinti gyermeke.
László nem tudta, mit érezzen: örömöt, fájdalmat, bűntudat. Nem tudta, hogy gyermeke van. Petra meg… talán ő sem sejtette. Vagy csak hallgatott.
Most már értette, miért érezte mindig is a fiút olyan közelinek. Miért kötődött hozzá ennyire. Nem csak egy idegen gyereket mentett meg a magánytól. A saját fiát hozta haza. És bár a múltat nem lehet visszacsinálni, most esélye van helyrehozni mindent – a fiúért, Petra emlékéért, és önmagáért.
