Anyám súlyosan beteg, és mégsem érzek semmit iránta. Megérdemelte.
A lépcsőházban lakott egy idősebb hölgy, Lujza néni. Mindig kedves és segítőkész szomszéd volt, aki bármikor készen állt, hogy támogasson. Amikor anyám megbetegedett, Lujza néni gyakran átjött hozzánk, vigyázott rá, míg dolgoztam vagy a gyerekeimmel foglalkoztam. Gondoskodott anyámról, segített a házimunkában, és köszönhetően neki, anyám lassan felépült.
Ám idővel maga Lujza néni is súlyosan megbetegedett. Olyan rossz állapotba került, hogy kórházba kellett szállítani. Addig azt hittem, egyedül él, nincsenek gyerekei vagy rokonai. Kiderült azonban, hogy van egy nagy családja: egy fia, aki egy neves cég vezetője, egy lánya, sikeres vállalkozó, és több unokája. Mindannyian jómódban élnek, de az egész idő alatt, míg szomszédok voltunk, soha nem láttam, hogy bármelyikük meglátogatta volna.
Amikor Lujza nénit bevitték a kórházba, a lánya felbukkant, hogy begyűjtse neki a szükséges holmikat. A lépcsőházban találkoztunk, és felajánlottam a segítségemet, megosztottam, mit tanultam a betegek gondozásából. A válasza megdöbbentett:
„Engem ez nem érdekel. Elhoztam, amit az orvos kért, többért ne várjon. Mondja csak meg köszönetet, hogy egyáltalán eljöttem.”
Lefordult a világ előttem. Hogy lehet így viselkedni a saját anyjával? Behordani a cuccot, aztán távozni anélkül, hogy egy kis együttérzést mutatna?
Munka után minden nap meglátogattam Lujza nénit a kórházban, próbáltam felvidítani, meséltem neki a hírekről, adtam neki egy kis reményt. Hazafelé azonban mindig a lánya járt a fejemben, és annak a hidegségnek, amit tanúsított.
Anyám, mikor megtudta, így szólt:
„Nem tudhatod, milyen volt köztük a viszony. Lehet, nem ok nélkül fordultak el tőle a gyerekei.”
„De hát az anyjuk! Akármi is történt.”
„Ha mindenki úgy gondolkodna, mint te, szebb lenne a világ.”
Ezek a szavak elgondolkodtattak. Valóban, soha nem látjuk teljesen mások családi titkait, a sérelmeket, amelyek mély sebeket hagynak. Mégsem tudom felfogni, hogyan lehet ilyen közömbös valaki iránt, aki az életet adta neked.
Ma is sokszor eszembe jut ez a történet, és arra a tanulságra jutok, hogy egy jó szív, egy kis törődés sokszor többet ér, mint minden anyagi javak együttvéve.
