Mindegyik barátnőm megoldotta már a magánéletét – még a volt párom is talált magának valakit. Én meg évek óta egyedül élek.
Harminc vagyok. És hogy őszinte legyek, ez messze nem a legboldogabb időszak az életemben. Telnek az évek, de még mindig nem tudok kiszabadulni a magány ördögi köréből. Már majdnem öt éve váltunk el a férjemmel. Akkor azt hittem, ez egy örökkévalóság, de még mindig ugyanúgy egyedül vagyok.
Néha eszembe jut, hogy a legszebb éveim úgy szivárognak el, mint a homok az ujjak közül. Nem egy szeretettel teli kapcsolatban töltöm őket, nem a család reggeli zajában, nem gyerekek nevetésében – hanem csendben, ahol csak a saját aggályaim kattogása hallatszik. Furcsa, mert az egyetemen én voltam a kar szépséghibátlan királynője, akit rajongók vettek körül. Akkor azt hittem, hogy a párválasztás csak ízlés dolga. Most meg? Már semmi sem maradt abból a korszakból.
A volt udvarlóim rég letelepedtek – van, akinek már két gyereke is van. Még azok a lányok is, akiket valaha “átlagosnak” tartottam, rég férjnél vannak, és közösen töltött nyaralásokról posztolnak képeket. Én meg? Mintha valahol fennakadtam volna a “még nem késő” és a “már senki sem kér” között.
A barátnőim közül is alig maradt valaki. Egy részük a gyerekek oviprogramjaiba és szakköröibe merült, mások csak a férjeikről, a háztartásról vagy a lakásfelújításról tudnak beszélni. Egyre kevesebb közös van a világunkban, és minden találkozásnál távolabb velünk egymástól. A szülinapokra csak udvariasságból hívnak, én meg elmegyek – mert hova máshova?
Próbálkoztam. Komolyan próbálkoztam. Vettem egy bérletet a terembe – azt hittem, hátha ide valakivel összefutok. Reménykedtem, hogy a súlyzók nemcsak az egészségről, hanem az ismerkedésről is szólnak. De sajnos. A legjobb esetben is csak egy udvari mosoly a tükörnél.
Aztán meghoztam a mérhetetlen lépést – regisztráltam egy társkeresőre. Azt gondoltam, meddig lehet félni? Talán velem van a baj? De ott is csak csalódás ért. Leginkább a futó kalandokat kereső férfiak voltak. Vagy aVagy épp azok, akik már az első üzenetben azt ajánlották, hogy “gyere át, megiszunk egy kávét”, mintha ez lenne a normális ismerkedés.
