Az élet néha olyan terheket helyez az ember vállára, amelyeket egyedül nehéz elviselni. Én, Kovács Magdolna, már több mint tíz éve egyedül nevelem unokámat, Boglárkát. Most tizennégy éves, és egyre jobban érzem, hogy kezdem elveszíteni a fogalmamat felette. Félelem gyötör a jövője miatt: attól tartok, hogy rossz útra tér, és végül gyermekotthonba kerül.
Fiam, Gábor, huszonkét évesen házasodott. Házassága Szilvával mindössze két évig tartott, de ezalatt megszületett Boglárka, az én szeretett unokám. Sajnos, a családi életük keserűen ért véget: Szilva megcsalta Gábort a saját otthonukban. A válás után magával vitte egyéves Boglárkát.
Gábor nem tudott megbékélni a lánya nélkül. Naponta meglátogatta, ajándékokat vitt neki, ruhákat vett, sétáltatott a városban, orvosi vizsgálatokra kísérte. Közben Szilva újra meg újra próbált szerelmi kapcsolatot találni, miközben a gyereket Gáborra hagyta. Ennek ellenére gyerektartást követelt, azt állítva, hogy anyagilag nem tudja egyedül eltartani a lányt. Gábor, bár tudta, hogy a pénz nem a gyerekre megy, továbbra is fizette, csak hogy elkerülje a konfliktusokat és biztosítsa Boglárka nyugalmát.
Egyszer, egy hétvége alkalmával, Szilva elhozta Boglárkát hozzánk, és azt mondta, hétfőn eljön érte. De hétfőn sem, kedden sem nem jelent meg. Gábor többször is felhívta, de válasz nem érkezett. Egy hét múlva Szilva felbukkant: közölte, hogy éjszakai műszakban dolgozik egy étteremben szakácsként, és kérte, hogy Boglárka nálunk maradjon, amíg jobb munkát nem talál.
Így telt el hónap, majd év. Boglárka velünk maradt. Szilva ritkán hívott, még ritkábban látogatta meg a lányát. Anyagi támogatást sem nyújtott: a gyerektartást továbbra is ő kapta, de ezek a pénzek nem a gyerekre mentek. Gábor nem akart bírósághoz fordulni, mert attól tartott, hogy Szilva magához veszi Boglárkát, és ő nem akarta, hogy a lánya a véletlen ismerősei között nevelkedjen.
Most Boglárka tizennégy éves, és a problémák csak nőnek. Gábor kezdett túlzottan inni, elveszítette érdeklődését a lány nevelése iránt. Próbált új kapcsolatot teremteni, kétszer is elköltözött más nőkhöz, de mindkétszer üres kézzel tért vissza. Így az unokám gondozása javarészt az én vállamra hárult.
A pénzügyi helyzet romlik. Nyugdíjam és rokkantsági járadékom alig fedez a gyógyszerekre és élelmiszerre való kiadásokat. Gábor továbbra is fizet gyerektartást SzilvaiBoglárka viselkedése egyre több gondot okoz, és attól félek, hogy ha most nem találunk kiutat, elveszíthetem őt örökre.
