A lányom kétségbeesett: könnyek és az élet értelmének keresése
Két gyerek büszke édesanyja vagyok – egy fiúé és egy lányé. Sok éve már, hogy özvegy vagyok. A férjem még láthatta az unokák születését, de sajnos már nem élhette meg, hogy gyermekeink házasságot kössenek.
Családunkban mindig nagy tisztelettel adóztunk a hagyományoknak. Abban hittünk, hogy ha két ember szereti egymást és együtt akar lenni, akkor a hivatalos házasság – legyen az polgári vagy egyházi – elengedhetetlen.
Gyermekeim azonban más nézeteket vallottak. Valahányszor próbáltam őket meggyőzni, hogy hivatalosan is kössék össze életüket, csak mosolyogtak rajtam, mondván, az én nézeteim elavultak. Az ő szeretetük nem igényel pecséteket és ceremóniákat, a pecsét az útlevélben semmit sem változtat az érzéseiken.
Az élet sajnos a legkegyetlenebb módon igazolta félelmeimet.
Egy reggel váratlanul kopogást hallottam az ajtón. Lányom, Anna állt a küszöbön. Egyik kezében bőröndöt tartott, másikkal hároméves kislányát vezetett, és mellettük a babakocsiban aludt a csecsemő. Szeméből könnyek potyogtak.
— Anya, maradhatnék nálad pár napot a gyerekekkel? Péter kidobott minket… Van már neki valaki más… — hangja remegett.
Megdöbbentem. Hogyan tehetett ilyet? Hiszen Anna két gyönyörű gyermeket adott neki! Azonnal oda akartam menni hozzá, és magyarázatot követelni. Lányom állapotát látva azonban csak átöleltem és megcsókoltam, és úgy döntöttem, nem most tárgyalom meg vele a témát.
Anna elvégezte a pedagógiai egyetemet, de soha nem kezdett el dolgozni. Péter, az élettársa ragaszkodott hozzá, hogy otthon maradjon:
— Nincs szükségem a pénzedre. Egy hangulatos haza vágyom, ahol főtt étel vár, és mindig tiszta ingeket viselhetek. Én majd gondoskodom a családról.
Úgy döntöttem, felhívom Pétert. Rákérdeztem a családra, a jövőre. Nyugodtan válaszolt:
— A szívem most már másé. Támogatni fogom a gyerekeket, de Anna csak a múlt számomra.
Azóta minden hónapban küld egy kisebb összeget nekünk. Az én nyugdíjam alig elég mindannyiunknak. Anna depressziós, folyamatosan sír, és nem látja a jövő értelmét.
Most már ő is érti, milyen fontos lett volna hivatalosan is rendezni a kapcsolatukat. A házasság nemcsak a szerelem szimbóluma, hanem védelem is, különösen a nők számára.
Minden szülőhöz fordulok: győzzétek meg gyermekeiteket a házasság fontosságáról. Ez a “divat” a kötelezettség nélküli együttélésről tragédiákhoz vezethet. A családnak a hagyományokra és törvényekre kell épülnie. Csak így tudjuk megvédeni gyermekeinket és unokáinkat az efféle bajoktól.
