Kéretlen lány
– Én nem kértem, hogy őt megszüljem – mérgelődött Krisztina –, miért kéne a ti gyereketek miatt kényelmetlen helyzetbe hozatnom magam?
Először elvettétek a szobámat, aztán ingyen dajkát csináltatok belőlem, és most kiderül, hogy jó kezekbe kell adnom az egyetlen barátomat? Aki már 9 éve velem él?!
Ez biztosan nem! Elmegyek a nagymamához, és ott élek együtt Rexszel! Ti meg neveljétek csak a saját Pistikéteket!
A tizenhat éves Krisztina az utóbbi évben folyton vitázott a szüleivel.
Valójában megvolt rá az oka – anyja és apja fiuk születése után elfeledkeztek az idősebb lányuk létezéséről.
Kilencéves korától Krisztinát magára hagyták. Amikor a lány kisebb volt, nem értette pontosan, miért hagyták így magára, és a szülei közömbössége nagyon elszomorította.
Krisztina titokban sírt és panaszkodott a nagymamájának:
– Folyton Pistikével vannak! Ha kérek, hogy játsszanak velem, anya azt mondja, nincs rá ideje, apu meg teljesen elfordul! Nagyi, úgy gondolják, hogy nem szeretnek engem?
– Nem, kis csillagom – sóhajtott Ilona nagymama –, dehogynem szeretnek! Csak most nehéz nekik.
Pisti kicsi még, figyelmet és állandó gondoskodást igényel. Tudod, az még azt sem tudja tartani a fejét, sem járni.
Ha egy kicsit nő, akkor könnyebb lesz. Te pedig légy kezdeményező, segíts anyádnak a testvéreddel, sétálj vele, játsz vele. Akkor talán több idejük is lesz anyádnak és apádnak.
Ilona nagymama tudta, hogy még Krisztina aktív részvétele sem változtatja meg jelentősen a helyzetet.
Az a helyzet, hogy az idősebb gyerek mindkettőjük, Eszter és László számára nem volt különösebben szeretett. Először is, a férj és feleség, ahogy most mondják, „szükségből” házasodtak – László csak néhány hónapja ismerte Esztert.
Amikor kezdett járni a lánnyal, nem sejtette, hogy Eszter két évet hozzáad a korához, hogy érettebbnek tűnjön.
A 16 éves gimnazista terhessége óriási problémákat jelentett volna Lászlónak, így más megoldást nem talált, mint feleségül venni a lányt.
Krisztinát nem várták, születésére a szülők különösebben nem készültek. Eszter szeretett volna eltölteni szórakoztatóbb időszakot, és betekintés hiányában mérges volt a gyerekre.
László sem érzett különösebb szeretetet a lánya iránt ugyanemiatt. És különben is, mindig egy fiúról álmodott.
Pisti szüleiknak a szemük fénye lett, őt vágyták és tervezték. Megszületése alaposan és előre eltervezett volt.
– Anya, vegyünk nekem egy babát? – kérte Krisztina anyját –, azt ott, ami olyan copfos, mint a sellő.
Eszter, miközben az apró sapkákat és zoknikat nézegette, közömbösen válaszolt:
– Nincs fölösleges pénzünk. Krisztina, ne szégyeníts meg engem! Komolyan mondom, veled lehetetlen boltba menni – mindig elkezdesz valamit kunyerálni!
Jól tudod, hogy nemsokára születik egy kis testvéred, neki kell ruhát, ágyat, babakocsit venni.
Miért vagy ilyen önző? Mindig csak magadra gondolsz!
A lány, aki rendszeresen anyja feddéseit hallgatta, bűntudatot érzett. Tényleg, miért is? Nincs is sok játéka, de a testvérének fontosabb.
***
Pisti semmiről sem tudott lemondani. A fiú megkapta a szülők összes szeretetét, Eszter és László szinte minden nap vettek neki valamit.
Még külön szobát is készítettek neki születése előtt – Krisztinát a nappaliba költöztették, szobájában felújították.
Amikor a lány megpróbált elégedetlenkedni, az apja szigorúan megmagyarázta:
– Már nagy vagy, aludhatsz a kanapén is! A gyereknek saját tér kell. A mi szobánk kicsi, ha odatesszük az ágyat, teljesen elfogy a hely.
– Ne reagálj túl – támogatta az apját az anya –, én örülnék a helyedben. Nincs testvérem sem, én egyedül nőttem fel.
Neked legalább nemsokára lesz kivel játszani. Krisztina, ne húzd a szádat, pakold szét a könyveidet és játékaidat.
Amúgy a felét ki kell dobnod – ezt a kacatot sehol sem tárolhatjuk.
***
Pisti megszületése után Krisztina elveszítette gyermekkorának minden örömét. Eszter és László úgy döntöttek, a lányuk már elég nagy ahhoz, hogy a testvérére vigyázzon.
Amikor a baba éjszaka sírni kezdett, az apja vagy az anyja kiszólva a hálószobából felébresztették Krisztinát:
– Nem hallod, hogy sír a gyerek? Menj, adj neki cumisüveget, ellenőrizd a pelenkát. Hátha át kell öltöztetni.
Éjszaka Krisztina felkelt a gyerekhez, napközben pedig hazaérve az iskolából vigyázott a kisebb testvérére.
Eszter második szülési szabadságát töltötte, mindig volt ideje magára.
Ilona nagymama, amikor meglátogatta a fiát és menyét, folyton méltatlankodott:
– Eszti, mi ez az egész? Lehet ilyet csinálni, hogy egy tízéves lányra bízd a gondoskodást egy kétéves baba fölött? Mennyire lehet odafigyelni?
– Semmi rosszat nem látok ebben – válaszolt könnyelműen a menye –, hadd szokja meg.
Előbb vagy utóbb ő is anyává válik, ezt mind át kell még élnie. Legalább milyen tapasztalatot szerez!
Ilona néni, biztos vagyok benne, hogy Krisztina tíz év múlva hálás lesz nekem! Egyébként, én is fáradt vagyok. Mit gondol, könnyű nekem egyedül megbirkózni két gyerekkel?
Lacitól semmi haszon, mindig dolgozik, szinte semmiben sem segít. Este játszik Pistikével fél órát, aztán elnyúlik a kanapén a tévé előtt.
– Eszter, de ez így nem mehet! Megfosztod a gyereket a gyermekkorától. Nem érted, hogy Krisztina most egy olyan érzékeny korban van, játszhatna a barátnőivel babákat, nem pedig gyermek felügyeletet végezne.
Nekem Lacin kívül még három gyerekem volt. És mind egykorúak! Valahogy megbirkóztam, ki sem kértem senki segítségét.
– Akkoriban más idők voltak, Ilona nagyi – válaszolta a menye –, ismétlem: semmi rosszat nem látok ebben a segítségben sem!
Végül is, Pisti a fiútestvére, segítenie kell őt nevelni. Ő az idősebb!
***
Krisztina tizenhárom éves korában kezdte megutálni a testvérét. Pisti egy okos, de rendkívül csintalan gyerek volt.
A fiú gyorsan rájött, hogy bármelyik csínyét Krisztinára lehet áttolni – Krisztina mindenért felelt:
– Nem értem, mit csinálsz itt, amíg nem vagyunk itthon? – szinte minden este a lányt korholta Eszter –, Üvegszilánkokat találtam a szemetesben. Te törted el a bögrét?
– Nem én – válaszolta Krisztina –, Pisti szándékosan lökte le az asztalról, mert nem engedtem neki édességet enni.
– És miért parancsolsz neki? – azonnal a fia védelmére kelt László –, hogy te vetted volna az édességet? Micsoda háziasszony! Egyen csak!
– Anya azt mondta, hogy Pistit ne etessem édességgel. Először ebédeljen levest, csak azután teázhat édességgel.
De Pisti nem akarta a levest, azonnal a desszertet akarta. Nem adtam neki a tányért, erre földhöz vágta a bögrét.
– Hogy lehetsz ilyen figyelmetlen? – dühöngött Eszter –, mi lett volna, ha a gyerek megsérült volna? Nagy vagy már, és nem tudsz figyelni egy gyerekre!
Ma büntetésből nem mehetsz sehova! Itthon maradsz és tanítod Pistikét a betűkre.
A nevelője nemrég azt mondta nekem, hogy ő az egyik leggyengébb a csoportban!
Minden gyerek már szótagokat formál, de a miénk még 5-ig sem tud számolni. Egyébként, ez a te hibád!
A helyzet elérte a csúcspontját, amikor Krisztina elért a tizenhat évhez. A szülők, kikérdezés nélkül, jó kezekbe akarták adni Rexszet – Krisztina idős kutyáját, akit annak idején kölyökként mentett meg az utcán és nevelt fel.
– Holnapra nyoma se legyen itt! Pisti orrfolyást kapott minden ok nélkül, azt hiszem, allergiás a kutyaszőrre.
Krisztina felháborodott:
– Nem adom oda Rexet, nem kényszeríthettek rá! Ez az egyetlen élőlény, aki őszintén szeret engem. Nem adom!
– Ki kérdezne téged erről? – válaszolt filozofikusan László –, már így is sokáig tűrtük a te bolhásodat.
Már rég kidobtam volna, csak nem volt rá mód. Okos jószág, sosem csinált rendetlenséget. Bár én csak az alkalmat vártam.
Krisztina ragaszkodott:
– Rex marad velem, nem adom senkinek! Drága nekem! Nem értitek, hogy végre valahára beleszerettem!
– És a testvéredet nem szereted? – szűkült össze Eszter szeme –, kész vagy kockára tenni az egészségét csak azért a korcsért? Jól értem?
Krisztina feldühödött:
– Igen, pontosan! Elegem van belőletek és a ti Pistikétekből! Nem tudjátok, mennyire elegem van belőletek! Miért kellene lemondanom az egyetlen barátomról miatta?
Ő az, aki tönkretette az egész életem! Neki aztán nem volt gyerekkorom! Amíg a barátnőim kint futkároztak, én a parkban babakocsival járkáltam, miközben te, anyám, aludtál!
Amikor az osztálytársaim különórákra jártak és vizsgákra készültek, én a suli, az óvoda és az otthon között szakadtam. Mert te, anyám, visszamentél dolgozni.
Elég volt, elegem van! Nagyihoz megyek lakni!
***
Ilona nagymama befogadta az unokáját, Rextől sem idegenkedett.
Krisztina a nagymamánál otthon érezte magát – senki sem zaklatta, nem kényszerítették, hogy időt töltsön a nem szeretett testvérével. A nagymamánál mindent azt tehetett, amit csak akart.
Eszter megengedte az idősebb lányának, hogy csak egy hónapig lakjon külön – négy hét után felhívta Krisztinát, és parancsoló hangon mondta neki:
– Azonnal gyere haza! Kipihented magad? Elég ennyi! Mi itt nélkülözünk.
– Miért is? – vágta rá szarkasztikusan Krisztina –, Ki mondta nektek, hogy visszamegyek?
Nagyihoz nagyon jól élek, nem tervezek visszaköltözni hozzátok!
– Nem érdekelnek a terveid – mondta Eszter Krisztinának –, azt mondom, azonnal csomagolj össze és gyere haza.
Pistikét nincs, aki elhozzon az iskolából! Lemondok az ebédről, hogy hazavigyem a gyerekeket.
– És engem mi köze ehhez? – kérdezte jogosan Krisztina –, a te fiad, hagyd, hogy vigyázz rá.
Nekem is, tudod, anyu, saját dolgaim is vannak. Ha elfelejtetted volna, egyetemen tanulok, és megszerzem a diplomát.
Itt, nagyi otthonában, lehetőségem van normálisan készülni a házi feladatokra. Minden fontos tantárgyamat felhoztam! Szóval bocsássatok meg, de itt maradok.
– Várj csak meg – kezdett dühöngeni Eszter –, apa hazaér a munkából, én elküldöm őt érted. Belekényszerít, hogy haza gyere! Azt hiszed, felnőttél? Önállóvá váltál?
Ilona nagymama, aki jelen volt a beszélgetésnél, jelezte unokájának, hogy adja neki a telefont:
– Eszter, ne válassz sokat – védte unokáját Ilona nagymama –, a lányodat teljesen háttérbe szorítottátok, levegőt sem engedtek neki venni!
Pisti már felnőtt, hétéves. Miért, nem tud egyedül maradni?
Ha egyedül nem mered hagyni, bérelj dadat! Hadd tanuljon Krisztina nyugodtan!
És add át Lacikának az üzenetemet!
***
Krisztinát békén hagyták. Nagymamájától tudta meg, hogy a testvér problémáját a szülei már megoldották – pénzt nem sajnáltak, és fogadtak egy zuigót kedvenc Pistikéjük számára.
Azon, amit tett, Krisztina nem szégyenkezett. Elvégre Pista a testvére, nem pedig a gyereke. Nem kell felelősséget vállalnia érte.
