Bűbájos Meny
– Na tessék, már megint milyen arcot vágsz! – mondta elégedetlenül Akosné. – Köszönhetnél is valamit! Csak fintorogni tudsz!
Réka nagyot sóhajtott, alig tudta visszafogni magát. Annyira belefáradt már abba, hogy Ákos anyja folyton beleavatkozik az életükbe a saját elképzelése szerint jótékony szándékkal.
Ma egy macska jelent meg náluk, amire senki sem kérte. A múlt héten pár csótány jött át az új szomszédok lakásából, miután azok elkezdték kitakarítani a régóta elhanyagolt lakást. Elűzni akarták a hívatlan vendégeket, de azok véletlenül Rékaékhoz zarándokoltak, ám erről csak Ákos anyjának tett említést. De hogy jön ide egy macska?
– A csótányok nem egerek, miért kéne ide macska?
– Dehogynem? Mindenki tudja, hogy a macskák megeszik a csótányokat! – jelentette ki magabiztosan az anyós.
– Egész életemben macskákkal éltem, de még sosem láttam, hogy csótányokat ettek volna! – válaszolta Réka, és megrázta a fejét. – Ráadásul Ákosnak allergiája van a macskaszőrre!
– Egy kicsit kibírja az ügy érdekében!
– Nem, Akosné. Vidd vissza a macskát oda, ahonnan elhoztad. Ha háziállatot szeretnénk, magunk választottunk volna! – vágta rá Réka.
– Nem te fogod eldönteni! Mindjárt hazajön Ákos, majd ő megmondja!
Fél órával később megérkezett Ákos. Ezalatt az idő alatt az anyós a macskával járt körbe-körbe a lakásban, hogy megtalálja a szomszéd csótányait, bár Réka már előző nap eltávolította őket, és csapdákat is elhelyezett, csak hogy biztosra menjen.
Egyetlen csótányt sem talált Akosné, de próbálta meggyőzni önmagát és Rékát, hogy csak elbújtak, és éjszaka biztosan előjönnek. Már nevet is adott a macskának, Márk.
Ákos eleinte észre sem vette az új lakót. Levetette a kabátját, és a fürdőszobába ment kezet mosni, amikor hirtelen vizesre lépett a zoknival.
– Réka, itt valami kifolyt a fürdőben? – kiáltotta, miközben bekapcsolta a csapot.
Felesége odasietett hozzá és a tócsát látva rögtön rájött, hogy ki volt a tettes.
– Nem, anyád hagyta így!
– Hogy micsoda? – mosolyodott el Ákos. – Hisz ott van a WC!
– De most talált egy új módot az életünk megkeserítésére! – panaszkodott Réka.
– Mi történt már megint?
– Mindjárt elmagyarázza magának, de jobb, ha addig leveszed a zoknid és elégeted!
– Elégetni?
Ákosnak fogalma sem volt, mire céloz a felesége. Miután kezet mosott, lehúzta a zokniját és beleszagolt. Azonnal felismerte a szagot, csakhogy… Fúj!
Ledobta a rongyot a pocsolyára, még egyszer megmosta a kezét és a lábát, majd bement a konyhába. Édesanyja ott ült a széken, és egy szürke macskát simogatott a fülénél. A macska morcosan pislogott.
– Anya?
– Fiam, mindjárt elmondok mindent! Emlékszel, meséltél a csótányokról! Márk majd elkapja őket mind! Garantálom!
Ákos hallgatta az anyját, de egyszerre csak hatalmasat tüsszentett, majd még egyet és még egyet.
– Persze, amíg Márk a csótányokat eszi, te megfulladsz az allergiától! – jegyezte meg élesen Réka. – Nem véletlenül nem tartunk állatokat!
– Kitartunk majd egy kicsit! – háborgott az anyós.
Ákos még párszor tüsszentett, mielőtt elvörösödött.
– Anya, vidd ki innen a macskát! Azonnal!
– Ákos, és mi van a csótányokkal?
– Vidd ki, mondom! Most rögtön!
Akosné elégedetlenül csettintett, majd az ajtó felé indult. Kidobta a macskát a lépcsőházba, és visszament a konyhába.
– Akkor ne panaszkodjatok, amikor a csótányok megszaporodnak!
– Nincsenek is csótányok! – jegyezte meg Réka.
– Jobb, ha befogod! Nem értékeled az én segítségemet! – mondta sértődötten az anyós.
– Honnan szerezted azt a macskát? Látszik rajta, hogy háziállat!
– Ó, csak a lépcsőház előtt ült! – felelte mogorván Akosné. – Csak kölcsönvettem…
Réka nem válaszolt, de belül dühös volt. Ez tipikus anyósi viselkedés: elragadni más macskáját és hazahozni. Bolondos egy nő, ha nem mondjuk inkább beteges.
– Anya, talán most már elég a segítségedből! – javasolta Ákos.
Réka már többször is panaszkodott a férjének. Az anyjának külön tehetsége van az idegekre menni. Nem is olyan régen a hétvégére elutaztak, mire az anyósuk jött látogatóba és úgy döntött, kiolvasztja a hűtőt és meg is mossa. Állítólag a menye sosem csinálja, pedig valakinek kell. Csak elfelejtette, hogy már van no frost technológiával ellátott hűtőjük.
Szóval, az anyós kikapcsolta, és elment tévét nézni. Kipakolta az összes fiókot, hogy gyorsabban kiolvadjon.
Leült a tévé elé, aztán elaludt kicsit. Felriadt a férje telefonhívására, aki csirkecombot kért vacsorára. Ő úgy döntött, a hűtő várhat. Hazaszaladt, elkészítette a csirkecombot, és annyira belefáradt, hogy másnapra tervezte a visszatérést.
Ákos és Réka korábban érkeztek haza, mint tervezték. Az anyós még mindig nem fejezte be a dolgát. Véletlenül fájni kezdett a feje is aznap reggel. Röviden, beléptek az otthonukba, ahol orrfacsarást okozó bűz fogadta őket. Az élelmiszerek az éjjel megromlottak.
A legfájdalmasabb az volt, hogy Réka édesanyja, aki nemrégiben látogatott hozzájuk, két kilogramm kaviárt hozott. Egyszerre nem fogy el, úgyhogy úgy döntöttek, lefagyasztják. Legalább nem vész kárba. Ráadásul Ilonané, Réka anyja azt mondta, hogy a fagyasztás nem árt neki. Náluk is így tárolják.
Réka származása szerint még mindig Szabadkán élnek a szülei, ezért hoznak néha vendégajándékokat, például kaviárt. Most újabb veszteségek: két kilogramm kaviár, három füstölt hal és további hat süllő. Kár értük!
Réka majdnem sírva fakadt, amikor rájött, hogy az anyósa miatt csak veszteségeik vannak. Az édesanyja mindent megtett, hogy az ajándékokat elhozza.
Természetesen Akosné egy tucat kifogást talált. Bocsánatot sem kért. Az igazság az, hogy Ákos elvette tőle a lakáskulcsukat, anélkül hogy konzultált volna róla, de ez nem akadályozta meg abban, hogy folytassa „jóságos tetteit”.
Most már mindent nyíltan csinált. Egyszer vett heringet akciósan a boltban. Ákos nagyon szerette, megette majdnem az egész üveget. Réka nem nézte meg azonnal a lejárati dátumot, lejárt volt. Az volt a remény, hogy még nem romlott meg. Bíztak benne, hogy megússzák, de sajnos lerobbant, szó szerint. Ákost három napig négykézláb tartotta az ágy, még orvost is hívtak.
Pár hete az anyós kérte őket, hogy szeretne fürdőzni. Kikapcsolták náluk a meleg vizet, ő pedig rendesen meg akart fürödni. Ákos nemrég szereltetett be bojleret. Természetesen beengedték. Ki gondolta volna, hogy ez a kényes hölgy hoz magával valami maró tisztítószert a fürdőkádhoz.
Bezárkózott és elkezdte súrolni a kádat fürdés előtt, nem vette észre, hogy valami nem stimmel. Azt hiszem, csak utólag vallotta be. Azt mondta, hogy ő nem tehet róla, de Réka azonnal rájött, hogy ő okozta az akrilkád kárt.
– Miért nyúlt hozzá? – kérdezte ingerülten a meny.
– Én előtte kitisztítottam!
– De, hát magam is tudom, hogy te csak a koszt kened szét!
Ákost is elszomorította a dolog, de nem kényszeríthette az anyját új kádat venni. Így hát együtt éltek egy komolyan megkarcolt káddal, várták a következő fizetést, hogy újra vegyenk. Most meg a csótányok és a macska… Rékának mindez kezdett a terhére lenni.
– Akosné, talán ne segítsen már többet! – kérte félig komolyan Réka. – Mi, Ákossal, már nem vagyunk gyerekek. Tisztában vagyunk azzal, hogy mit és hogyan kell csinálni!
– Lám, tudtam, hogy hálátlan menyem van! Már örülsz, ha látlak! – fakadt ki az anyós.
– Miért? Mert két kiló kaviárt a vécébe kellett dobnunk? Az akrilkád miatt, amit szétbarmolt? A hering miatt, amivel épp megmérgezte a fiát? És ez még messze nem minden! Lehet, hogy elég volt már?
– Talán többé nem kellene meglátogatnom titeket? – vágta rá sértődötten az anyós.
– Esetleg, jó ötlet. Talán jobban mi mehetnénk hozzád?
– Igen, anya, nekem is tetszik az ötlet!
– S te is? – nézett a fiára Akosné. – Hogy te is így gondolod, fiam! Nem vártam ilyesmit! Ne is számítsatok rám többé a lakásotokban!
Az anyós felállt és az előszobába sietett. Titkon remélte, hogy visszatartják, talán el is nézést kérnek, de senki sem állt fel búcsúzni.
Miután becsukódott az ajtó, a házaspár megkönnyebbült sóhajtással leült. Ákos az egész este folyamán tüsszentett, még egy tócsát találtak a hálószobában az ágy alatt, így Rékának nagytakarítást kellett végeznie, hogy minden szőrt eltávolítson a lakásból. Akosné azonban megsértődött rájuk. De semmi baj, ha a saját házában…
