TALÁLKOZÁS AZ ANGYALLAL
Nóra kiváló hangulatban volt. A nehéz szülés szerencsésen véget ért. Ma segített egy új lakónak megérkezni a világba. Nóra szülész-nőgyógyászként dolgozott a perinatális központban. A fáradságos munkanap után sietett haza.
A táska és a bevásárlószatyor lehúzta a kezét. Férje próbálta rávenni, hogy üljön a volán mögé, hogy ne kelljen buszra várnia, ha ő nincs otthon, mert gyakran elutazott szolgálati ügyekben. Még néhány vezetésórát is adott neki, de Nóra nem tudta legyőzni a félelmét. Rettenetesen rettegett a vezetéstől.
Gyerekkorában egyszer alig úszta meg, hogy elüsse egy autó. Azóta sem tudta elfelejteni a félelmet, amely akkor elöntötte! Az az igazság, hogy utasként sem érezte magát kényelmesen, nemhogy a vezetőülésben! Soha!
Holnap Nóra szabadnapos lesz, és ráadásul a születésnapját is ünnepli, 40 éves lesz. Mivel nagyon hit a babonákban, úgy döntött, családias körben tartja meg, amikor mindenki otthon lesz.
Csak egy karnyújtásnyira állt a buszmegálló. Nóra érezte, hogy eléggé elfáradt. Váratlanul megcsúszott a jégen (ez mindig váratlanul történik), és lába oldalra lendült. Nóra a táskáival együtt a hóba esett! Miután megköszönte a puha landolást, azon gondolkodott, hogyan kelhet fel anélkül, hogy nevetségessé válik?
– Kisasszony, nem ütötte meg magát? – hangzott egy hang a jobb válla mögül.
– Nem tud felkelni? Adja ide a kezét! –
És ki nyújtott kezet neki? Egy kedves, Nórával egykorú férfi, barátságos arccal és megnyugtató mosollyal…
Könnyedén kihúzta Nórát a hóból, és lesöpörte róla a havat.
– Mindig ennyire siet? – kérdezte barátságosan, mintha Nóra már hallotta volna ezt a hangot valahol… de mégsem. Korábban nem találkoztak. Megköszönte neki, de mennie kellett.
– Nagyon fáradt, Nóra – mondta a férfi, most már mosoly nélkül. Olyan törődéssel hangzott el, mintha a legközelebbi hozzátartozója mondaná.
– Nagyon fáradt, ez így nem mehet tovább – ismételte csendesen az idegen.
– Majd kipihenem magam a hétvégén. Ráadásul holnap van a születésnapom – válaszolta Nóra.
Az ismeretlen újra mosolygott.
– Boldog születésnapot! Szeretnék ajándékot adni. Ma este, elalvás előtt mondja ki: Legyen, hogy holnap változzon meg az életem a legjobbra! És az élete biztosan a legjobb fordulatot veszi. Csak ne feledje el! –
– Nem fogom elfelejteni – mosolygott Nóra.
Az ismeretlen elköszönt, és eltűnt a ház melletti sarkon. Végre megérkezett a rég várt busz.
A lakás, mint mindig, kaotikus volt. A bejáratnál káosz, a konyhai mosogatóban halomban állt a mosatlan edény. Az apró kutya, Dani, éhesen nyüszített az üres tálkája mellett, és szemrehányóan nézett gazdájára.
Először is megetette Danit, majd sétálni vitte. A kis fagyott kutyát kétéve találta az utcán a lánya. Hazahozta, és addig könyörgött az anyjának, hogy végül megengedte neki, hogy megtartsa, megígérve, hogy gondoskodik róla. Két hetet bírtak, majd a kutya gondozása lassan Nórára hárult.
Mennyi idő telt el? Végre befejezte a háztartási teendőket. Szerencsére senki sem vonta kérdőre az el nem készült vacsora miatt. A férje egy másik városban volt kiküldetésen. A lánya az anyjánál. Holnap mindenki visszatér. A férje előre figyelmeztette, hogy nem tud hazajönni. Valamit mégiscsak kellene főzni, de mivel most egyedül van, pihenhet egy kicsit.
Az egyedüllét igazi luxus, senki sem nyaggat problémáival, nem borítja a hangulatával. Élvezheti a csendet, hallgathat zenét, vagy olvashat egy könyvet… De most csak aludni szeretne.
Már majdnem elaludt, amikor eszébe jutott az idegen tanácsa, és maga sem tudta miért, de halkan mormolt: – Legyen, hogy holnap változzon meg az életem a legjobbra. –
Kora reggel a csengő váratlanul megszólalt. Az ajtóban a férje állt. És ami a legmeglepőbb, ragyogott, mint egy fényes forint, nem pedig morcosan nézett, mint általában.
– Szervusz, drágám – mondta gyengéden.
Nóra megdöbbent. Régóta nem hallott tőle ilyen kedves szavakat. Korábban szomorúan fogadta férje ridegségét, de mára megszokta.
És most, amikor már teljesen hozzászokott a telejes nélkülözéshez… És hogy nem ittas, pedig nagy csomagot hozott.
– Boldog születésnapot! Annyira hiányoztál, megoldottam mindent, elszöktem haza. Nélkülem is befejezik – mondta ugyanolyan szelíd hangon.
Nóra hátrált, képtelen volt elhinni. Péter belépett, lerakta a csomagot, átölelte, megpuszilta, és kedves szavakat mormolt.
Hol a megszokott morgás és elégedetlen arc? Nóra mind jobban elcsodálkozott. A régen elfeledett boldogság érzése meleg hullámban öntötte el.
Megszólalt a telefon.
– Boldog születésnapot, anyu! A legjobb, legkedvesebb és legszebb! Ebédre ott leszek, és a nagyi is. Van egy csodálatos ajándékunk neked – csacsogta a lánya.
Ezután a főorvos is felköszöntötte és örömmel közölte, hogy igénybe veheti a tavalyi évből hátralévő három nap szabadságát. A barátnője, nagynénje, osztálytársa, hálás páciensei…
A jót könnyű megszokni. Nórának úgy tűnt, mintha mindig így lett volna. És a sok jó dolog egyáltalán nem tűnt szokatlannak.
Az este a vendégeit kikísérve Nóra a szomszédos parkba ment sétálni a kutyusával.
A tegnapi ismeretlen teljesen váratlanul bukkant fel: – Jó nap volt, Nóra? Boldog születésnapot kívánok! –
– De honnan tudja a nevem? Sosem találkoztunk, ha jól emlékszem – kérdezte egyenesen Nóra.
– Már 40 éve ismerlek, Nóra. Nehéz ezt megérteni, de próbáld meg. Veled vagyok életed első napjától kezdve. Én vagyok az őrangyalod.
Emlékszel, amikor 5 éves voltál, és kifutottál az útra a labda után? Akkor senki sem értette, hogyan kerülte el a teherautó? Nem lettél volna esélye. Senki nem látta, hogy én vittelek át az úton, de ez maradjon köztünk.
És amikor az egyetemi brigáddal ismeretlen folyóra mentetek fürdeni, kificamítottad a bokád (az én munkám), és otthon maradtál. Ott volt egy veszélyes örvény, amibe bele kellett volna esned.
És tegnap, ki ültetett a hóba? Ha egy perccel hamarabb esel, biztos eltörted volna a lábadat.
Folyamatosan segítek neked, észrevétlenül és kényszermentesen. Mindig veled leszek, ez a szolgálat. De…
Nehéz nekem veled.
Szereted a férjed, a lányod, anyád, barátnőd, pácienseid, de magadat?
Nem szereted magad!
Olyan terhet vállalsz magadra, amit nem bírsz el. Egyáltalán nem szereted magad, és naivan vársz másoktól szeretetet, de ez így nem működik! Ha nem szereted magad, senki nem fog szeretni téged, csak kihasználják a helyzetet!
Meg kellett szegném a protokollt, hogy ezt elmondhassam, szeresd magad! –
– Valóban mindent tud rólam, de az angyaloknak szárnyuk van, – kételkedett Nóra.
– Hát milyen emberek vagytok ti? Mindig csak a hátsó szándékot keresitek. Nem vetted észre, hogy széles kabátom van? – ő kinyitotta, oldalra fordult, és Nóra meglátta a szárnyakat.
– Most pedig búcsúzzunk el! Mennem kell – mondta, majd eltűnt a hirtelen feltámadt hóesésben.
Utószó
– Mese – mondják majd drágáim.
– Mese – válaszolom, de a mesében mindig van egy tanulság.
Szeressétek magatokat és legyetek boldogok! Ezt kívánom szívből mindnyájatoknak!
