Вáratlan lelet a fürdőkád alatt
Egy hét ágyban fekvéssel, lázzal és köhögéssel a hátam mögött. Márta nyújtózkodott az ágyban és mosolygott. Hosszú idő óta először érezte magát igazán jól. A reggel napsugarakkal köszöntött be, amelyek átszűrődtek a függönyökön. Márta tele volt energiával és eltökéltséggel.
– Nos, ideje kávézni és rendet rakni! – mondta vidáman magának, miközben felkelt az ágyból.
A konyhában férje, Szabolcs, már kávézott és nézte a híreket a régi laptopján.
– Jó reggelt, – morogta, alig emelve fel a szemét a képernyőről.
– Jó reggelt! – válaszolta Márta vidáman. – Ma millió forintot érzek! Úgy döntöttem, nagytakarítást csinálok. A fürdőszobát az új tisztítószerekkel fogom rendbe rakni, amelyeket a betegségemet megelőzően vettem.
Szabolcs csak bólintott, de nem igazán osztotta lelkesedését.
– Talán egy másik napon? Miért pont a szabadnapomon? Most majd engem is behívsz dolgozni, pedig pihenni szerettem volna…
– Ne aggódj, kedvesem, az én lelkesedésem kettőnknek is elég! – biztosította Márta, miközben itta a kávét és eszegette az avokádós pirítóst.
Dúdolt, miközben felhúzta a gumikesztyűt. Milyen jó így, hogy a gyerekek felnőttek, és csak ritkán kell takarítani! Lányuk egy éve férjhez ment, fiuk szeptemberben főiskolára ment, és kollégiumban él… Fel kellene hívni őket! Márta felkapott egy dobozt az új tisztítópépből, amit megvett, amely fényt és frissességet ígért néhány perc alatt. Az érzékeny orra a betegség után nem érzett semmiféle vegyszerszagot, inkább levendula és valami más, nem túl erős, kellemes illatot.
Először a mosdót vette kézbe, aztán a WC-t, majd a fürdőkádat. A paszta működött, a réti virágok és orgonák illata betöltötte a teret.
– Hát ez csodás! – mondta elragadtatva, amikor meglátta a csillogó felületet. – Most újnak nézel ki!
A lelkesedése itt azonban nem apadt el. Márta azt gondolta, ha már elkezdte a takarítást, végigcsinálja. Letérdelt, és benézett a kád alá.
– No, nézd csak, mennyi por van itt! – kiáltotta, miközben egy rongyot fogott meg.
Ekkor valami csillogóra esett a szeme. Márta kinyújtotta a kezét, és kihúzott egy üveg kávésüveget, amely tele volt szépen összehajtogatott bankjegyekkel.
– Mi lehet ez? – csodálkozott, miközben kinyitotta az üveget.
Márta a kezében az üveggel kilépett a fürdőből. Szabolcs még mindig a laptopnál ült, de amikor meglátta a felesége arckifejezését, elkomorodott.
– Szabolcs, mi ez? – kérdezte, megmutatva az üveget.
Egy pillanatig megdermedt. Az arcán némi ideges rángás futott végig, de gyorsan újra uralma alatt tartotta magát, és vállat vont:
– Nem tudom. Honnan is tudhatnám? Talán a te rejtekhelyed? – mondta, és lenyelve egy gombócot, úgy nézett az üvegre, mintha a világ utolsó darab kenyere lenne benne.
A tekintetét elnyomott fájdalom töltötte meg, de Márta ezt nem vette észre. Már kinyitotta az üveget, és meglepetten vette ki a pénzt.
– Az én rejtekhelyem? – nevetett Márta. – Nem tettem volna pénzt a kád alá. Ez biztosan a te műved.
Szabolcs feltartotta a kezét, mint aki megadja magát, újra lenyelve a torokban maradt gombócot.
– Esküszöm, fogalmam sincs, honnan van ez. Talán az előző tulajdonosok felejtették itt?
Márta hunyorogva nézett rá.
– Már öt éve itt élünk. Nem hiszem, hogy itt hagyták volna a pénzt.
Szabolcs próbált lazán viselkedni, figyelve Márta kezének minden mozdulatát. A felesége úgy döntött, ha már egyszer megtalálta a pénzt, akkor az övé. Mosolyogva számolta meg a bankjegyeket. A szeme becsillogott az egészséges kapzsiságtól.
– Nos, mivel senki sem ismeri el, hogy az övé, úgy tűnik, szerencsém van – mondta.
Szabolcs megpróbált közbelépni. Mézesmázos hangon próbálta kezelni az érzelmeit:
– Talán veszünk belőle valami hasznosat? Például egy új laptopot? Ez már alig bírja. Van is szem előtt egy, erős processzorral…
– Laptop? – fújt Márta. – Minek nekem a te laptopod? Van egy jobb ötletem.
Másnap Márta visszatért haza egy gyönyörű dobozkával. Belsejében egy ékszer szett: fülbevaló, gyűrű és egy finom medál. Büszkén mutatta meg Szabolcsnak.
– Na, hogy tetszik? – kérdezte, miközben felhúzta a gyűrűt, és szemmel láthatóan Nofretétinek érezte magát. – Ugye, még mindig csini vagyok?
Az arckifejezése egyértelműen azt mondta Szabolcsnak: “Csak próbáld meg mondani, hogy nem!”
– Szép – válaszolta készségesen a férje, próbálva elrejteni csalódottságát és keserűségét. – Te vagy a legjobb, attól tartok, nehogy valaki elcsábítson most.
Márta egész este a új ékszereiben parádézott, és boldogan mesélte mindenkinek a leletről és a szerencsés vásárlásról: barátnőinek, anyjának, anyósának. Elalvás előtt, tíz órakor, gondosan elrendezte kincseit az éjjeli szekrényen, hogy reggel azonnal felvehesse őket munkába.
Szabolcs sokáig nem tudott elaludni, míg Márta már tizenöt perc alatt elájult. Tudva, hogy felesége mélyen alszik, Szabolcs óvatosan osont az erkély ajtajához, és kinyúlt az éjszakába. Ott, egy gyümölcscentrifuga dobozában, megtalálta az elrejtett cigarettáscsomagot, mellette egy mentás rágó is lapult.
Először rágyújtott. Egyébként már régen felhagyott a dohányzással… Márta kérésére, az állandó hörghurut és tüdőgyulladások miatt. Egy év alatt nem is volt semmilyen szezonális nyavalya! A nikotin enyhítette nyugtalanságát, Szabolcs előkapta a mobilját, és felhívta barátját.
– Nos, öregem – mondta –, most még egy darabig nem csatlakozhatok a játékhoz, nélkülem kell tartanotok a frontot… A feleségem megtalálta a rejtekhelyemet. Félévig gyűjtögettem, épp összejött a szükséges összeg. És ő fogta, és ékszerekre költötte.
– Szorult helyzet, – együttérzett a barátja. – Ne aggódj, újra összegyűlik az a pénz.
Szabolcs felsóhajtott, és a hálószoba felé pillantott. Márta mélyen aludt, az éjjeli szekrényén ott csillogtak az új ékszerei. Számára haszontalanok, de feleségét annyira boldoggá tették.
– Igen… De legalább a feleségem boldog. Még azt is mondta, hogy az ékszerek miatt néhány kilót le fog adni, mert nem elég látványos rajta. Nos, örülök, hogy örömet szerezhettem neki.
Másnap reggel Márta újra remek hangulatban volt. Felvette új fülbevalóit és medálját, és csodálta a tükörképét.
– Nos, hogy nézek ki? – kérdezte Szabolcstól.
– Csodásan, – válaszolta, próbálva őszintén mosolyogni és csodálni a felesége fénylő szemeit.
Igen, egy nőnek néha szüksége van kényeztetésre! De legbelül Szabolcs már tervezte, hova rejtse el a következő megtakarítását. De az biztos, hogy nem a kád alá…
