– A feleséged minden ünnepünket tönkreteszi – jelentette ki az anyja a fiának.
– Zsófi azt javasolja, hogy találkozzunk holnap egy étteremben vagy kávézóban – mondta örömmel a fiúnak, Istvánnak, az édesanyja, Erzsébet.
– Jó ötlet, csak hadd válassza ki Zsófika előre a helyet, hogy ne kelljen a rendelés közben megint kávézót váltanunk – kérte nyugodtan Erzsébet Istvántól.
– Már kiválasztottuk, ne aggódj. A környékünkön nyílt egy új vendéglátóhely, holnap kipróbáljuk – folytatta békésen István.
– Új… Hát jó, küldd el a címet, és írd meg, hány órára érkezzünk apáddal – egyezett bele kelletlenül az asszony.
– Nézd úgy, mintha már elküldtem volna – mondta István, majd letette a telefont.
Hamarosan meg is érkezett a cím és az időpont az édesanyjához. Erzsébetnek két menye és egy veje volt, mindnyájukkal jó viszonyt ápolt, kivéve Zsófit.
A sógorasszonya nem akart beleavatkozni Zsófi életébe, és igyekezett távolságtartó lenni vele, amennyire csak lehetséges.
A probléma gyökere az volt, hogy a lány nem tudott viselkedni az asztalnál, és teljesen hiányzott belőle az empátia.
Pár hónappal ezelőtt már összegyűlt a család egyik étteremben, és ahelyett, hogy élvezték volna az ételt és a társaságot, Zsófi szeszélyeivel voltak elfoglalva.
Hol az étel nem tetszett neki, hol a pincér pillantása, vagy éppen a menü választékát kifogásolta.
A legutóbbi érv miatt néhányszor helyet is kellett változtatni az este folyamán.
Még akkor is talált kifogásolnivalót. Salátát rendelt, és kérte, hogy hagyma nélkül szolgálják fel.
– A salátája, ahogy kérte, hagyma nélkül – mondta a pincér, miközben az asztalra helyezte a tányért Zsófi elé.
– És ez meg mi a salátán? – kérdezte elégedetlenkedve Zsófi, manikűrözött ujjával egy kaporágra mutatva.
– Díszítésnek van rajta egy kis kaporág – felelte értetlenül a pincér.
– Kértem én kaprot a salátámba? – folytatta a méltatlankodást Zsófi, ajkaival pöfékelve.
– Ha szeretné, eltávolítom, a salátában nincs kapor – javasolta ésszerű megoldásként a pincér.
– Takarítsd el az egész salátát, már elment az étvágyam… Hozz nekem egy tejshake-et – utasította fennhéjázóan Zsófi, és demonstratívan az ablak felé fordult.
Minden rigolyáját teljesítették, a személyzet részéről nem érkezett panasz. Természetesen az esti hangulat így is elromlott.
Zsófi sértődötten, duzzogva ült, míg rokonai ettek és csevegtek, ezért vele együtt lenni a nyilvános helyszíneken egy kínszenvedés volt.
Még a családi összejövetelek sem múltak el fennakadások nélkül. A lány szeszélyessége és változékony természete minden lakomát megmérgezett.
Még István nagynénjének temetésén is sikerült valami botrányt okoznia Zsófinak.
– Ki készítette ezeket a palacsintákat? Gumiszerűek! – kiáltotta gúnyosan a megemlékezés alatt a lány.
– Kedvesem, nem szükséges ezt kiabálni, egyszerűen ne edd meg, és kész – próbálta csillapítani Zsófit Erzsébet.
– De mit eszünk itt helyette? A kutyámnak is jobbat főzök, az italok is olcsók. Pfuj – fintorgott Zsófi.
– Nem étkezni jöttünk, hanem emlékezni, úgyhogy kérlek, légy tisztelettudó, és hagyd abba a panaszkodást – mondta csendesen az anyós.
– Épp ez az! Akkor miért nincs mit emlékeznünk? – motyogta szomorúan Zsófi.
Úgy tűnt, hogy a kínos helyzet ezzel lezárult és feledésbe merült, de csak úgy tűnt…
Később Erzsébet több rokontól kapott felháborodott hívást, és elmondták, hogy István felesége panaszkodott nekik az étel miatt.
Szégyellte magát, és megfogadta, hogy soha többé nem viszi a menyét ilyen eseményekre.
Közeledett Erzsébet születésnapja, és Zsófi a férjével együtt készült a családi összejövetelre.
Ezt tudván Erzsébet azt mondta mindenkinek, hogy rosszul érzi magát, és ismeretlen időpontra ütemezte át az ünneplést.
Tudta, hogy István a hónap végén néhány napos üzleti útra megy. Pontosan ezt a pillanatot várta.
Előre kitervelt egy ravasz tervet, hogyan ünnepelje a születésnapját Zsófi nélkül.
Amint István egy másik városból hívta fel az anyját, Erzsébet azonnal elkezdte küldeni az invitáló üzeneteket a gyerekeinek.
A nemkívánatos menyet természetesen nem értesítette senki a készülő családi ünneplésről.
Erzsébet születésnapja végül boldog hangulatban zajlott, ezúttal nem voltak elégedetlen vagy sértődött vendégek.
Nem kellett senki észrevételére figyelni az étel vagy az ital miatt. Két év elteltével először tudott felhőtlenül szórakozni a gyerekeivel.
De ezért a boldog pillanatért már másnap meg kellett fizetnie.
Valaki az eseményről készült fotókat tett fel közösségi oldalakra, amelyek Zsófi szeme elé kerültek.
– Halló, Erzsébet, ti ünnepeltétek a születésnapot? – kérdezte sértődötten a meny.
– Igen, nem volt értelme tovább halogatni – nem tagadta le Erzsébet.
– És miért nem hívtatok meg?
– Hát István elment dolgozni, te meg biztos unatkoztál volna egyedül…
– Veletek soha nem unatkozom, tévedés, hogy ezt gondoltátok. Miért nem vártatok István visszatéréséig? – kérdezte gyanakodva Zsófi.
– Miért, miért… Mert a felesége minden ünnepet elront a fanyar arcával! – csattant fel Erzsébet, de azonnal megbánta a kijelentését.
– Mi? Én volnék az, aki elrontja? Azt hittem, hogy jó ember vagy, de te nem vagy más, csak egy kígyó – zokogott Zsófi, majd letette a telefont.
Néhány órával később István hívta az anyját, és elkezdett dorgálni.
– Miért bánsz így a feleségemmel? Mit tettünk ellened? – háborodott fel a fia.
– Nem tettetek semmi rosszat velünk, de Zsófi mindig tönkreteszi az ünnepeket, te meg nem tudsz rendet tenni nála – válaszolt Erzsébet.
– Hogyan is rontja el őket? – kérdezte döbbenten István.
– A szeszélyeivel és kifogásaival, vele még étterembe se lehet normálisan elmenni, nemhogy otthon ülni egy asztalnál! Folyton panaszkodik és mindennel elégedetlen – fejtette ki végül az asszony.
– Ő csak őszinte és egyenes, ellentétben veled, úgy hív téged anyának.
– Az egyenesség és a neveletlenség két külön dolog. Ha akar a lányom lenni, viselkedjen is úgy, ne mint egy kikezdhetetlen kislány!
– Rendben, majd figyelek rá, és elmagyarázom, hogyan viselkedjen. De te viszonzásul ígérd meg, hogy mindig meghívod Zsófit az ünnepekre – ajánlotta István hirtelen enyhülve.
– Rendben, de csak a te felelősségedre. A következő összejövetelen majd kiderül – egyezett bele kötélbosszantva Erzsébet.
Természetesen Zsófi nem változott meg, próbált visszafogott maradni és nem okozni jelenetet, de ez nem nagyon sikerült neki.
Erzsébetnek nem maradt más választása, mint szemet hunyni a meny botlásai felett.
Többé nem akart vitába keveredni Istvánnal, ezért úgy döntött, hogy a kisebbik rossz mellett marad…
