Sosem szégyelltem, hogy falun születtem. Inkább büszke vagyok arra, hogy falusi vagyok.
Jó napot kívánok.
Nagyon régóta figyelem, ahogyan a városlakók lenézően beszélnek azokról, akik falun nőttek fel. Úgy érzik, hogy az aszfalttal teli világukon kívül élni méltatlan, és hogyha egy falusi jön a városba dolgozni, akkor valaki más “jogos” helyét veszi el.
De tudjátok mit? Nem szégyellem, hogy falusi vagyok, sőt büszke vagyok rá.
Nem fogom úgy érezni, hogy bűnös vagyok amiatt, hogy a városban keresem meg a kenyerem. Mindenkinek joga van a munkához, a fejlődéshez, és hogy úgy éljen, ahogy akar.
Ha el kellett hagynom a szülőföldemet a munka miatt, attól még nem vagyok rosszabb azoknál, akik üveg és beton között nőttek fel.
A falu megtanított arra, hogy ember legyek
Egy egyszerű magyar családban születtem, egy kis faluban, a mezők és folyók között, ahol a frissen kaszált fű és a házi kemencék illata töltötte meg a levegőt.
Gyerekkorom óta tudtam, mit jelent a munka.
Láttam, hogyan keltek fel szüleim hajnalban, hogy a földön dolgozzanak, hogyan javította édesapám a kerítést eső után, hogyan terített édesanyám asztalt, hogy a család együtt vacsorázhasson.
Megtanultam tisztelni a munkát, mert a faluban senki nem várta, hogy helyette végezze el valaki más.
Hálásnak is megtanultam lenni, mert tudtam, milyen áron kerül kenyér az asztalra.
Megtanultam tisztelni a természetet, mert megértettem, hogy az élet a kegyeitől függ.
Nem akarom ezt a tapasztalatot betonfalakra, nyüzsgésre, állandó dugókra és szennyezett levegőre cserélni.
Gyakran kérdezik tőlem:
— Ha annyira szereted a falut, miért dolgozol városban?
Gondoljatok bele: miért kényszerülnek a falun felnőtt emberek tömegesen a városokba? Talán azért, mert jobban tetszik nekik?
Nem. Azért, mert a rendszer így működik. A falvakban egyre kevesebb a munka, de a családokat el kell tartani.
De ez nem jelenti, hogy feleslegesek vagyunk, hogy rosszabbak vagyunk azoknál, akik panelházak között nőttek fel.
Nem akarok városban élni, de dolgoznom kell
Őszintén szólva nem értem, miért csodálkoznak annyira az emberek a városi életen.
Zaj. Kosz. Házak, ahol a szomszédok minden lépésedet hallják. Autók, amelyek órákig araszolnak a dugóban. Emberek, akik egymás mellett élnek, mégsem köszönnek egymásnak.
Ezt nevezitek kényelemnek?
Én a saját házamban lakom.
Kétszintes, tágas, nagy kerttel. Van saját veteményesem, gyümölcsöskertem, szaunám. Van egy hely, ahol mély lélegzetet vehetek, ahol reggel kimehetek az udvarra és nem a szomszéd szürke falát látom, hanem a végtelen eget.
Igen, be kell járnom a városba dolgozni.
És igen, ez nem kényelmes. Ha a kocsi elromlik — oda a nap. A busz óránként jár — ha lekésted, elkéstél.
De hajlandó vagyok ezt elviselni, mert nekem a falu szabadsága és tere többet ér, mint a metropolisz betonketrecei.
Ne bántsátok a falusiakat, hiszen a „falu” nem sértés
Néha hallom, ahogy a városban gúnyosan mondják az emberekre: “falusi”.
Nevetséges.
A városi emberek azt hiszik, hogy az ő életük az igazi siker, mégis egyre többen vágynak vidékre.
Vásárolj egy házat vidéken — és máris sikerült az élet? De ha valaki vidékről megy a városba dolgozni, az rögtön “fapados”.
Paradoxon.
Tudni akarjátok az igazságot?
A falusi emberek között több a kedves, segítőkész és tisztességes ember, mint azok között, akik városban nőttek fel.
Mert a faluban szokás segíteni egymásnak. Ott nem mennek el melletted, ha bajban vagy. Ott tudják, mi az igazi barátság.
És a városban?
Lehet évtizedekig élni ugyanabban a házban és nem tudni, ki lakik a fal másik oldalán. Lehet elesni az utcán — és senki nem segít. Lehet kiabálni — és senki sem hallja.
Akkor ki is itt igazából a „paraszt”?
Ha „falusi mentalitásod” van, nem mentesít sem Párizs, sem New York
A születési hely nem az ész és tisztesség mércéje.
Lehet faluban születni és intelligens, jól nevelt ember lenni. És lehet a főváros legelőkelőbb kerületében felnőni, és mégis műveletlen maradni.
A probléma nem a születési hely, hanem az, hogy milyen emberré váltál.
Ezért ne beszélj lenézően: „Ő falusi.”
Mert a falu nem ítélet.
Ez az én szülőföldem.
És büszke vagyok rá.
