Nemrég meglátogattam a fiamat, Ivánt, hogy segítsek neki. Iván úgy döntött, hogy új tapétát tesz fel, és kért engem, hogy segítsek. Természetesen nem tudtam nemet mondani a fiam kérésére.
Kivettem szabadságot a munkahelyemről, és elutaztam Ivánhoz. Ő 250 kilométerre lakik tőlem. Szerdán érkeztem, és néhány napunk volt, hogy mindent elvégezzünk. Biztosak voltunk benne, hogy időben be tudjuk fejezni.
Az első nap egyik szobába tettük fel a tapétát, másnap pedig a következőbe. Egy este aztán megcsörrent a telefon. A fiam felvette és így szólt:
– Igen, gyere! Szuper! Nagyon örülök, hogy láthatlak titeket! Ismerkedjetek meg az új barátaimmal! Ők magukkal hozzák az ételt!
Megkérdeztem:
– Kik ők?
– Vendégek! Öten! Mire ők ideérnek, ennek a szobának is készen kell lennie a tapétázással.
Teljesen megdöbbentem:
Iván! Milyen vendégek?! Nincs semmi ételünk! Csak rántotta van a hűtőben! Az nem elég mindenkinek!
– Ne aggódj, apa! Minden rendben lesz! A vendégek magukkal hozzák az ételt! Nekünk csak az edényeket és a teát kell elkészíteni.
Nagyon meglepődtem. Másképp szoktam meg: ha vendégeket hívunk, vásárolni kell és sok ételt készíteni. De a fiam azt mondta, náluk másképp van.
Volt időnk feltenni a tapétát, lezuhanyozni és rendbe szedni magunkat. Aztán elkezdtek érkezni a fiam vendégei. Mindegyikük hozott magával két fogást. Valaki hozott gulyást és lángost, más oázst és rétest, megint más sült kolbászt és salátát. Iván csak feltette a teafőzőt, valamint elővette a mézet és a cukrot. Mint kiderült, Iván már vásárolt eldobható tányérokat az ilyen esetekre.
Az asztal bőséges lett. Mindenki élvezettel evett, utána teáztunk. Később egy hölgy énekelni kezdett, mi pedig vele együtt. Az este nagyon vidám, családias és megható volt.
A végén mindenki elvitte a saját edényét, és a vendégek elmentek. Mi Ivánnal csak a csészéket és kanalakat mostuk el, a tányérokat pedig egyszerűen kidobtuk a szemetesbe. Kevesebb mint tíz perc alatt végeztünk.
Később megkérdeztem Ivánt, honnan jött ez az ötlet. Azt válaszolta:
– Régebben mi is úgy fogadtuk a vendégeket, ahogy te mondod. De ez olyan fárasztó és drága. Tanácskoztunk a barátokkal, és úgy döntöttünk, hogy ezentúl mindig másnál találkozunk, és mindenki hoz magával két fogást. A házigazdának csak a teát és az edényeket kell készítenie. Így kezdtünk találkozni, mindenkinek nagyon tetszett, most már rendszeresen így jövünk össze!
Nekem is nagyon tetszett. Elmeséltem a barátaimnak is. De valamiért nem találták jó ötletnek. Kár!
Még csak megpróbálni sem akarták. Pedig szerintem nagyon jó ötlet…
