Igen, pénzt kértem az unokák nyári szünet alatti ellátásáért. Nyugdíjam nem végtelen!
Az anyósom idén közölte, hogy nem fogja vigyázni az unokákat a vakáció alatt. A menyem és a fiam egész nyáron dolgoznak, így nincs lehetőségük a fiaikat felügyelni. Szabadság még álmaikban sem szerepel idén.
A menyem anyját kérték, hogy legalább egy hétre vállalja az unokákat, de ő határozottan elutasította:
– Nem szándékozom ilyen felelősséget vállalni!
Az unokák már iskoláskorúak. Mi felelősség van ebben? Kifőzni nekik valamit, és kiengedni őket az udvarra – ennél több gond nincs velük. Nem csecsemőkről van szó, akiket pelenkázni kell, mosni rájuk vagy napestig kézben cipelni.
Például a fiam teljesen falun nőtt fel. Gyerekkorától kezdve a mamájához vittem nyaralni. Akkoriban minden gyerek falvakon nőtt fel, a szülők pedig dolgoztak. Senki sem foglalkozott különösebben a felelősséggel, mivel más idők jártak.
Szóval a fiam felhívott, és elkezdte ecsetelni, milyen kilátástalan a helyzetük.
– Akkor a gyerekek egész nap bezárva ülnek majd a lakásban – sóhajtott.
– Elhozhatom őket magamhoz vidékre – válaszoltam.
– Tényleg? Anya, ezzel nagyon segítenél nekünk.
– Nem probléma. Nem akarom, hogy az unokák az egész nyarat négy fal között töltsék.
A menyem természetesen örült a kezdeményezésemnek. A kapcsolatunk vele nem a legjobb, de ez részletkérdés. Azonban azonnal közöltem a fiammal:
– Csak az a feltétel, hogy a költségeket fedezd, mivel a nyugdíjam nem elég mindenre.
Elcsodálkozott. Ahogyan a felesége is. Nyilván azt gondolták, hogy az egész nyarat én fogom magam finanszírozni. Fogalmuk sincs, mennyi a nyugdíjam? Ez lehetetlen!
– Mennyi pénzre van szükséged?
– Nem nekem, az unokáknak. Körülbelül 10 000 forint fejenként havonta.
A menyem gúnyosan elmosolyodott, majd oldalra húzta a fiát, és suttogni kezdett a fülébe. Csak hogy rosszul számolta ki a távolságot – mindent hallottam.
– A fizetésem felét oda kell neki adnom! – háborgott a meny.
– És mi van ezzel? Látsz más kiutat?
– Esetleg egy tábor?
– Nézted az árakat? Két fizetésünkbe kerülne! Ráadásul a gyerekek még kicsik a táborhoz. Az anyád nem magának kéri a pénzt, hanem hogy enni és szórakoztatni tudja a gyerekeket. Tudod, mennyire drága most minden.
– Az édesanyád ezt meg se említette volna. Tisztában van vele, hogy hitelünk van. Ráadásul most kezdtem új munkát. Ez nem emberséges.
– És a tiéd emberséges? Még egy hétre sem vállalta az unokák vigyázását, az enyém meg egy egész nyárra készen áll elhozni őket! – fakadt ki a fiam.
Szóval a fiam mellettem állt. Összegyűjtötték a pénzt az egész nyárra, és elutaztak. A menyem annyira panaszkodott a pénzügyeik miatt, de valahogy előteremtették a 60 000 forintot.
Nagyon jól telt a nyarunk az unokáimmal. Semmiből nem szenvedtek hiányt. Vettem édességet, játékot és még néhány ruhadarabot is. Minden vasárnap jött egy férfi a faluba kocsival, aki játékokat árult. Hogyan tagadhattam volna meg? Apróságokat árult, de pénzbe kerültek.
A szülők augusztus végén jöttek a gyerekekért. És tudjátok, mi volt a legérdekesebb? A menyem úgy döntött, hogy el kell számolnom, mire költöttem a pénzt.
– Sajnálom, drágám, de nem jegyzeteltem minden vásárlást.
– Hát ha pénzt kért, kell lennie egy jelentésnek is. Mi van, ha az egészet magára költötte? – háborgott.
– Tehát ez a véleményed rólam, ugye?
– Csak nem tudom, mire lehetett költeni havi 20 000 forintot, ha a zöldségek és gyümölcsök sajátok. Különösebb szórakozás nincs a telken. Egy uborkát a szájba és irány játszani, a pénzt pedig zsebre tették!
– Hogy mondhatsz ilyet rólam! Megkérdezhetnéd, hogy mivel táplálkoztak a gyerekek mindez idő alatt? Minden nap volt hús! És szinte minden hétvégén bevásárolni mentünk a városba, ahol még vidámparkba is mentünk, ami nem filléres.
– Na, nem hiszem el, hogy minden fillért elköltött.
– Még a saját nyugdíjam is ráment, ha annyira érdekel. Megkérdezheted a gyerekeket, miket vettem nekik, de blokkjaim nincsenek – ha ezt akartad volna, előre szólhattál volna, hogy eltegyem.
Nagyon sajnálom, hogy a fiam ezt nem hallotta. Nem akartam őt belekeverni a konfliktusba, mert biztosan összevesztek volna a feleségével.
A menyem állandóan számolja a költségeket, és azt hiszi, meggazdagodtam. El is tekinthettem volna a pénz elfogadásától, de akkor a gyerekek biztosan uborkával a szájukban futkároztak volna, és fagyit is csak hetente egyszer kaptak volna. Ilyen vakációt akart? Jövőre megvalósítjuk!
