Nemrég a lányom elvált, és velünk költözött a kisgyermekével. Egy kis lakásban élünk most a férjemmel. Arra gondoltam, hogy a lányom, amíg gyászügyi szabadságon van, esetleg az ő mamájánál is lakhatna egy ideig a gyerekkel, de most ez nem lehetséges, mert anyám, 68 évesen, férjhez ment és együtt él az új férjével.
Amikor anyám felhívott, hogy közölje velem, újraházasodik, először azt hittem, csak viccel, hiszen már 68 éves. Sajnos minden igaznak bizonyult. Anyám régóta élt egyedül, a férje 20 éve halt meg. 35 éves voltam, amikor elköltöztem otthonról. A férjemmel és a gyerekekkel egy városban élünk, havonta többször és az ünnepekkor látogatom.
Hála istennek, anyám jól van és egyedül is elboldogul otthon. Mi a férjemmel akkor megyünk, ha a kertet kell gyomlálni vagy tűzifát készíteni, minden mást anyám egyedül megold.
Most pedig úgy döntött, hogy hazahozza a férjét. Ez csak árulás a részéről! Nem kellett volna ezt velünk tennie. Anyám vőlegénye egy régi ismerős, akivel fiatal korában jártak, és néhány éve újra randevúzni kezdtek. Július elején az új házasok összeházasodtak az anyakönyvi hivatalban, és egy szerény, családi vacsorát tartottak egy étteremben.
Mi nem mentünk el a férjemmel és a gyerekekkel az esküvőre, szerintem szégyen! Minek ez anyának? Élhettek volna nélküle is. Határozottan ellenzem ezt a házasságot, és még mindig nem bírom elfogadni. Anyának nagy háza van, ahol most együtt élnek.
Anyám vőlegényének nincs vagyona, csak három gyereke és rengeteg unokája. Miért tette ezt? Hogyan tehette ezt velünk? Most, hogy hivatalosan is házasok, anyám férje simán igényt tarthat az örökségünkre. Egy kis lakásban élünk most a férjemmel.
Nemrég a lányom elvált, és velünk költözött a kisgyermekével. Most a kicsire vigyázok. A fiam a barátnőjével egy bérelt lakásban él. Arra gondoltam, hogy a lányom, amíg gyászügyi szabadságon van, esetleg az ő mamájánál is lakhatna egy ideig a gyerekkel, de ez már nem lehetséges, mert anyám új életet kezdett.
Már több mint fél éve nem beszélünk. Nemrég felhívott minket a faluban élő nagynéném, anyám testvére, és elkezdett tanácsokat adni. Szerinte anyámnak is joga van a boldogsághoz, és örülnünk kellene az ő örömének. Az örökségről gondolkodni embertelen, amikor anyám még él. Engem is meg kéne érteniük.
Megeshet, hogy anyám háza helyett egy idegen, valójában öreg nagyapa kerül a birtokunkba, tengernyi gonddal és szegény rokonokkal, akik aligha mondanak le a részükről. Ezért úgy érzem, hogy ebben a helyzetben nekem van igazam, nem anyának.
