– És itt van a ruha! Azt mered mondani, hogy én dobtam bele? – nyitotta ki a szemetesvödröt Panni és arca megváltozott.
Panni szinte minden nap feltette magának ugyanazt a kérdést, amire sehogy sem tudott választ találni: Miért vonzódik Mátéhoz?
A férfi nem volt éppen daliás jelenség, olyan “herceg”, akit még a barátnők előtt is szégyell megmutatni, ezért a lány eddig úgy tett, mintha egyedül élne.
Az, hogy egy férfival él, csak a húga tudta, aki ezt a titkot megőrizte.
Máté sem kapkodta le a csillagokat az égről: a helyi acélgyárban dolgozott karbantartóként.
Néha, amikor Panni otthon ült a tévé előtt, azon kapta magát, hogy ideje lenne befejezni a kapcsolatot Mátéval.
De amint erre készült, Máté egy csokor virággal vagy más ajándékkal érkezett, és a szakítást végtelen időre elhalasztotta.
Panni megismerése előtt Máté már volt házas. A házasság mindössze két hónapig tartott, de az eredménye egy terhesség lett, mely során megszületett a lánya.
Amikor Panni megismerte, a lánynak már tizenkét éve volt. Eddig a pillanatig Panni nem látta még soha Máté lányát, és nem is akart megismerkedni vele.
Ez a szerencse egy nappal a születésnapja előtt adatott meg neki, amit barátnők körében tervezett megünnepelni.
– Panni, – mondta bűnbánóan a férfi, – a volt feleségem munkaügyben külföldre utazik, és megkér, hogy fogadjam be a lányát…
– Meddig? – grimaszolt Panni, aki semmiképp sem akarta ezt a születésnapi ajándékot.
– Egy hónapig…
– Miért ilyen sokáig? – hunyorgott a lány. – Remélem, érti, hogy a lányának itteni ellátása pénzbe kerül?
– Ha a pénzed miatt mondod, akkor nem küldett semmit, – tárta szét a karját Máté tehetetlenül.
– Úgy emlékszem, hogy fizetsz neki gyermektartást. Szóval a lány egy hónapig itt lesz, de az anyja abból el fog mulatni?
– Nincs igazán miből mulatni, ismered a fizetésemet, – mosolyodott el akaratlanul a férfi.
– Hogyan képzeled el egyáltalán a lakhatását nálunk? – tajtékzott Panni, aki egyre inkább érezte, hogy nem szeretné, ha az idegen gyermek velük élne ennyi ideig. – Iskolába kell hordani, vigyázni rá. Miért vállalsz ilyen felelősséget?
– Úgy gondolom, az apja vagyok, – válaszolta ártatlan arccal Máté. – Szerinted le kellett volna mondanom róla?
– Figyelembe kell venned, hogy nem egyedül élsz, ez az első. Másodszor, ez az én lakásom, és először meg kellett volna kérdezned engem, mielőtt beleegyeztél. Harmadszor, nekem van születésnapom, és nem szeretném, hogy bármi beárnyékolja! – fejtette ki véleményét ünnepélyesen a lány.
– Nem gondolom, hogy a lányom zavaró tényező lenne, – válaszolt zavartan a férfi, érezte a bűntudatát.
– Biztos vagyok benne, hogy minden terven kívül fog történni, – karba fonta kezeit Panni.
Azonban Máté biztosította a lányt, hogy nem kell pesszimistán hozzáállnia a dolgokhoz.
Másnap a lakásba érkezett egy pufók arcú lány élénk sminkkel, aki látszólag legalább tizenhat évesnek nézett ki.
Átnézett Pannin, köszönés nélkül az apjához fordult.
– Hol lesz a szobám?
– A konyhán kell aludnod, – erőltetett mosollyal felelte Máté.
A lány válaszul forgatta a szemét, majd felpattant és a fürdőszobába szaladt sírni.
– Mi volt ez? – kérdezte irritáltan Panni, Mátéra tekintve. – Szemtelen és neveletlen egy gyerek. Szerencse, hogy úgy döntöttem, a születésnapomat kávézóban ünneplem. Egyébként, te nem jössz velem.
– Miért? – csodálkozott Máté. – Azt hittem, végre bemutatsz a barátaidnak. Végül is együtt élünk több mint fél éve…
– A gyerekeddel leszel, – válaszolt azonnal Panni, aki örült, hogy nem kell a barátnők előtt bemutatnia udvarlóját, akiknek a vőlegényei és férjei sportosak és jóképűek.
– Értem, – mondta sértetten a férfi, és többé nem szólt a lányhoz.
Másnap reggel Panni a saját születésnapja körüli gondokkal ébredt.
Korán reggel kivasalta koktélruháját és felakasztotta, várva az estét.
Máté továbbra is hallgatott, és nem is gratulált Panni születésnapjához.
Úgy döntött, hogy nem rontja el a hangulatát, a lány inkább úgy tett, mintha nem venné észre, hogy a férfi megsértődött.
Munka után hazament átöltözni, ám szörnyű meglepetés érte: a ruhája eltűnt.
– Hol a ruhám? – kérdezte dühösen Panni, belépve a konyhába, ahol a pufókka Darina henyélt a kanapén.
A lány szándékosan figyelmen kívül hagyta Pannit, és kezdett a telefonjával babrálni.
– Hallasz engem? – ugrált oda-tovább Panni, és kitépte a lány kezéből a telefont.
– Add vissza! – visított Darina, és Máté rohant be a konyhába.
– Mi történt? – kerekítette el szemeit a férfi. – Tedd vissza a telefont!
– Hol van a ruhám? – szorította össze a fogait Panni.
– Nem én voltam, aki elvette, – válaszolta Darina megvetően összehúzva szemeit. – Ostobaságokat beszél. Csak nem kedvel engem!
– Add vissza a telefont, hallottad, amit mondott? – mond
ta szigorúan Máté.
– Természetesen, vallani fogsz! – csattant fel Panni, majd a földhöz vágta a telefont.
A kijelző az ütéstől betört, és Darina hosszas sírásban tört ki. Panni büszkén vonult el a szobába.
Rövid idő alatt új ruhát kellett találnia az ünnepléshez a kávézóban.
Megragadva az első dolgot, ami méltónak tűnt, átöltözött és elindult a születésnapját ünnepelni.
Ott sikerült kikapcsolódnia és eldönteni, hogy szakít Mátéval.
Panni hajnalban tért vissza a lakásba. A férfi, hallva érkezését, felkelt az ágyból.
– Láttad az időt?
– Úgy döntöttél, hogy szigorú férj szerepében tetszelegsz? Sajnos, elkéstél. Úgy döntöttem, hogy szakítunk, – jelentette ki röviden Panni. – Reggel el kell költözzön.
– Azt akarod mondani, hogy engem is hibásnak állítasz? – nevetett Panni.
– Megtörted Darina telefonját…
– Ő felvette a ruhámat! – sziszegte Panni.
– A lányom nem vette el! – kiabált Máté. – Készen állok garantálni!
Panni felhúzta a szemöldökét, nem volt hajlandó meghallgatni a férfi igazolását.
Hogy megnyugtassa magát, Panni a szekrénybe nyúlt és előhúzott egy félig üres üveg bort.
Belekóstolva váratlanul a földre köpött, és elhúzta a száját.
– Mi ez? Sampon? Azt is mondanád, hogy én öntöttem bele? – kacagott gúnyosan Panni, amikor a szemetesvödröt kinyitva megváltozott az arca. – Itt a ruha! Azt mondanád, hogy én dobtam bele?
– Találtál okot a szakításra! Tudom, hogy régóta szeretted volna! – kiáltotta Máté. – Ha nem én lettem volna, már rég megtetted volna!
Panni meglepetten emelte fel a szemöldökét. Emlékezett arra, hogy ezek a pillanatok mind megvoltak.
– Betettem egy lehallgatókészüléket a szobába. Hallottam minden beszélgetésedet a nővéreddel rólam, és mindent tudok! – mondta Máté tekintélyes hangon.
– Ez aztán a hír! Mindig is töprengtem, hogy hogyan tudtad ilyen ügyesen megkérdezni, hogy mikor szeretném befejezni! – Panni hitetlenkedve fogta meg a fejét, visszagondolva, hányszor beszélgetett különféle témákról a nővérével, barátnőkkel és szülőkkel. – Itt az ideje búcsúzni!
Ezúttal Máté nem próbálta meg a kapcsolatok megmentésére rábírni a lányt. Tisztában volt vele, hogy kapcsolatuk logikusan véget ért.
