A férfi belépett a lakásba, és elállt a szava… Fél éve kapott ajándékba egy kiscicát, akit Pötyinek neveztek el. Az unokahúga, aki néha látogatóba jött hozzá a családjával, találta az utcán a kis állatot. Átadva neki, azt mondta:
— Egyedül élsz. Még mindig nem találsz magadnak párt. Az idegeid is megfeszülnek a munkád miatt, mivel buszsofőr vagy. Viszont mikor hazaérsz, itt mindig örülnek neked. A macskák melegséget és nyugalmat hoznak…
Ó, de szép! Még el is hitte. Miért is ne, gondolta. Lehet, hogy tényleg így van. Hazaérsz fáradtan, kimerült idegekkel az utasok és a figyelmetlen sofőrök miatt, és ott fekszik békésen a kanapén. Nyávog, dorombol, felvidul, odabújik és simogatást kér.
Nos, hölgyeim és uraim, mint kiderült, a férfi tapasztalatlanul azt gondolta. A macska nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kezes, kedves kis állatból egy izgága kamasz lett. Ölében ülni és simogatást kérni nem szerette, de bohóckodni… azt bármikor!
A tapasztalatlanság miatt a férfi vásárolt egy légycsapót, amivel a legyeket ütötte le. Apró, fürge legyeket vagy óriásiakat, melyeket valamiért trágyalégynek neveztek.
Pötyi figyelve kísérte a férfit, ahogy az a legyeket lecsapdosva rendet tartott. Tanulmányozta, talán információt gyűjtött. Egy napon pedig úgy döntött, meglepi a gazdáját. És sikerült neki..
Térjünk vissza ahhoz a pillanathoz, amitől elkezdtük.
***
A férfi belépett a lakásba, és elhűlt. Semmi! Szinte semmi sem maradt a helyén a lakásban. Olyan káosz uralkodott, mintha két gengszterbanda tartott volna összecsapást, és közben… baseballütőket használtak volna!
A székek felborultak. A vázák, poharak és egyáltalán minden, ami az asztalon, az ablakpárkányon és a polcokon volt, a padlót fedte, egyenletesen elosztva az üveg, agyag és műanyag szilánkokat…
A függönyök olyanok voltak, mint egy divatos szoknya csíkjai, és a konyhában… A ketchup összefolyt a sós paradicsommal és a lekvárral. Szépen, halmokban hevertek a só, a cukor és a bors. A villa és kanál kupacban hevertek. A konyhai függönyök letépve, a rúdjaikkal együtt hevertek ebben a káoszban, az üres ebédlőasztalon pedig…
Ott ült a rendkívül elégedett Pötyi, előtte egy légy. Óriási, mint egy repülőgép. Pötyi győzedelmes szemmel nézett a férfira és dorombolt.
Nos, most! Most biztosan megdicséri. Egész nap, minden erőfeszítését nem sajnálva, futkározott a lakásban, hogy elkapja ezt a pimasz legyet. Nagyon elfáradt, de meglett. Most végre bemutathatja teljesítményét és megérdemelt jutalmát.
Ettől a kellemes gondolattól még a mancsait is tovább mozgatta.
A férfi felemelte a széket és leült. Nem tudta, mivel kezdje: takarítson, vacsorázzon vagy szidja meg Pötyit, de nem kellett sokáig töprengenie, mert csöngettek az ajtón. Felkelt, átment az előszobán és kinyitotta az ajtót. Ami ezután következett, még nagyobb döbbenettel töltötte el.
Az ajtóban három rendőr állt, mögöttük pedig jó tíz szomszéd. A rendőrök kezüket a pisztolyuk markolatán tartották.
— Bejelentést kaptunk… — kezdte egyikük.
— Sokszor is, — tette hozzá a másik. — Azt mondták, hogy önnél valami nagyon rossz zajlik. Bútorok borulnak, tányérok törnek, és rémisztő sikolyokat hallani. Megengedi, hogy belépjünk, és megbizonyosodjunk róla, hogy minden rendben van, miközben ön… a biztonság kedvéért… emelje fel a kezeit, keresztezze őket a feje fölött és húzódjon a szoba sarkába.
A szomszédok rémült és elítélő tekintettel néztek a férfire.
— Áhá… Szóval erről van szó, — mondta a férfi. Majd folytatta: — Fáradjanak be, kérem!
Visszahúzódott a szoba távoli sarkába, és összefonta a kezeit a feje fölött. A rendőrök körbejárták a lakást, megfigyelve a borzalmas rombolást, és valamit kerestek, ahogy szobáról szobára jártak.
— Mit keresnek? — érdeklődött a férfi.
— Egy testet, — felelt az egyik rendőr. — És magyarázatot az eseményekre.
— Ó, egy testet! Én most megmutatom önöknek, — egyezett bele a férfi.
A rendőrök azonnal éberré váltak, és kezüket a pisztolymarkolatra helyezték. Óvatosan, a fal mellett haladt a férfi a konyha felé, kerülve a hirtelen mozdulatokat. Kitárta az ajtót, és szélesen invitált.
— Tessék! — mondta. — Itt a test.
A rendőrök félrelökték, és beestek a konyhába.
A test az asztalon ült és pimaszul mosolygott. Tetszett neki a figyelem. Előtte hevert a légy.
Pár másodpercig csend honolt a szobában, míg a rendőrök magukhoz tértek és körülnéztek. Majd a szemük fokozatosan kitisztult. Aki a beszélgetést kezdte, előbb ő nevetett, majd követte a többiek is.
Nevettek és nem tudták abbahagyni, miközben Pötyi diadalmas pillantást küldött feléjük és a férfire, mintha azt mondaná: „Látod? Mindenki elégedett. Ez azt jelenti, hogy nem hiábavaló volt a fáradozásom!”.
Ezt követően a rendőrök még félóráig fényképezkedtek a léggyel és Pötyivel a karjukban a romhalmaz előterében. Mindenki nevetett és nagyon elégedett volt. Leginkább a cica. Hiszen mindenki elismerte a fáradozását.
***
Amikor a rendőrök és a szomszédok távoztak, a férfi ismét leült a székre.
— Segítek, — hallotta a hangot, és megfordult.
Az első emeleti nő állt mellette.
— Ma szabadnapos vagyok, — mondta mosolyogva. — Egymagában estig eltartana, de együtt gyorsan végzünk.
— Annyira zavarba hoz, hogy terhelem, — pirult el a férfi.
— Ugyan már! — mosolygott a nő vissza. — Semmi gond. Úgysem tudom, mit kezdjek magammal. Egyedül vagyok. Nincs senkim. Csak az anyukám van. Neki közel van a lakása. És ön fogja valahogy megbüntetni ezt a kis szörnyeteget, vagy legalább megszidni? — kérdezte, majd Pötyire bökött.
Ő ott ült az asztalon a konyhában, és a jobb mancsával egy kövér legyet üldözött.
— Szidni… — sóhajtott a férfi. — Mindjárt meg is szidom…
Felállt, és közelebb lépett Pötyihez, felvette:
— Olyan rendetlen kis rakoncátlan vagy! Szabad ilyet tenni? Nem. Nem szabad.
Pötyi a mancsait kapkodta — apa szidta őt. Olyan kedvesen és szépen, hogy nem tudta megállni, és felnyúlt, hogy megnyalja a gazdája bal arcát, mire a férfi… Orron puszilta.
— Na, rendben van. Szép munka, — mondta neki a férfi. — Remélhetőleg tanulsz belőle, és többé nem csinálsz hasonlót.
Majd letette a macskát a földre. Pötyi felemelt farokkal a nő lábához dörgölőzött, aki nevetett.
— Milyen szépen megfeddte, — vigyorgott a nő. — Miért nem vettem eddig észre?
— Nem tudom, — válaszolta a férfi. — Talán, mert eddig szerencsétlen voltam, most viszont, mióta van Pötyi, több a boldogságom.
Kezével a macska által okozott rombolás felé mutatott. A nő felhívott egy ismerős mestert, másnapra pedig szúnyoghálót raktak fel minden ablakra. Pötyi most már szabadon feküdhetett az ablakban és kémlelhette a madarakat és a nagy kövér legyeket.
A nő és a férfi eltakarították a rendetlenséget, kivitték és kidobták az összetört edényeket, felmosták a padlót, leszedték a szakadt függönyöket. És elmentek vásárolni újakat.
Estére már haza is értek, a férfi mindenféle finomsággal és egy finom tortával tért vissza. És egy üveg pezsgővel is. Tudják, hölgyeim és uraim. Hogy megünnepeljék az “új lakást”. A régi lakásban. Együtt a nővel.
Ültek az asztalnál a konyhában, ettek, ittak és beszélgettek. Nagyon jó volt nekik, de különösen jó volt Pötyinek. Az új anya ölében feküdt, és már tervezgette… a következő segítséget apának.
***
Összességében minden jól végződött. És természetesen, Pötyi lelkesen segít a kettőnek. Apának és az új anyának is. Aki csak azért jött el a lakásukba, mert megtalálta őt, Pötyit. És felismerte benne saját kis macskáját.
Apa és anya most már együtt hozzák rendbe a segítsége következményeit.
Ti meg mit gondoltok?
Hát hogy is lenne másképp?
Másképp nem is lehetne.
