„Nézz magadra!” – kiáltotta a férfi, miközben megragadta a bőröndjét. – „Kövér tehén! Utállak!”
A kedvenc világoskék ingének anyagán egy pimasz vörös folt égett. Rúzs. Nem az övé.
„Anna, miért? Mit csináltam rosszul?”
„Egyszerűen ostoba vagy!” – sziszegte, és ő bevágta az ajtót.
Elindult a szeretőjéhez, biztos volt benne, hogy mindent megúszhat. Nem tudta, hogy már rálépett egy útra, ahonnan nincs visszatérés.
A történetük egykor mesébe illően kezdődött. Az irodában találkoztak – fiatalok, tele reménnyel és álmokkal. Szerelem, esküvő, közös élet. Aztán hosszú évek kezelés, végtelen könnyek, és végül a kis Viktor születése. Szemek, akár az apjáé. Sötét haj, akárcsak az övé.
De a szülés után minden megváltozott. Anna teste már nem volt a régi. Teljesen a fiuknak szentelte magát, míg Bence egyre gyakrabban maradt tovább a munkahelyén. Eleinte nem akarta elhinni. De amikor először meglátta a rúzst az ingjén, összeomlott a világa.
„Elég! Nem tudok tovább veled élni!” – járkált fel-alá a szobában, dobálva a ruháit a bőröndbe. – „A válásról majd később beszélünk!”
Anna mozdulatlanul állt. Csak a csendes könnyek folytak az arcán.
„Fizetni fogom a gyerektartást, de egyéb ügyekben – ne hívj!”
„Bence, kérlek! A fiunk miatt!”
„Ne használd fel a gyereket ellenem!” – nézett rá undorral. – „Nézz magadra! Kövér, elhanyagolt. Vannak nők, akik szülnek, és mégis karcsúak maradnak! Pfuj! Undorító!”
Minden egyes szó késként vágott. Nézte, ahogy elmegy, anélkül, hogy visszanézne. Örökre.
Válás. Gyerektartás. Üresség. Az édesanyja segített neki a fiával, de a fájdalom és a megaláztatás nem hagyta el.
Nap nap után. Elkezdett törődni magával. Sport. Új frizura. Szép ruhák. Mosoly. Hosszú idő után először nézett a tükörbe, és újra felismerte önmagát.
Aztán jött Péter. Egy kolléga, aki mindig mellette állt. Meleg tekintet, biztos kezek. Először érezte, hogy valaki nem a külseje, hanem a lelke miatt értékeli.
Az esküvő szerény volt, de őszinte. Péter soha nem rótta fel neki a külsejét, még akkor sem, amikor a második terhesség újra plusz kilókat hozott. Szerette őt. Olyannak, amilyen.
És Bence?
Az élet megtréfálta. Az új felesége is szült. Ő is meghízott. Ugyanazok a szavak, amelyeket egykor Annának vágott a szívébe, most a saját otthonában visszhangoztak.
„Kövér tehén! Hogy hagyhattad így el magad?!”
Egy nap közös ismerősök meséltek erről Annának. Ő csak mosolygott. A bumeráng visszatért.
És már egyáltalán nem érdekelte.
