Házasodtam a szomszédommal, akinek már 82 éves. Még ma is azt állítja, hogy ez volt a legnagyobb őrültsége.
Amikor elmondtam a testvéremnek, Eszternek, szinte lecsapta a lelkét egy szelet bejgli:
Eljöttél már a fejéből? kérdezte csodálkozva.
Semmi sem történt velem, csak hogy már 80-szor 2 év van rajta, hallgasd csak!
Gyerekei időrőlidőre betoppantak. Eljöttek, belekóstoltak, aztán tovább mentek. Ez alkalommal egy prospektust hoztak idősek otthonába. Úgy tűnt, a szomszéd nem igazán passzolt a nyugalmas életstílusukhoz.
Apa, úgy kellene kezdte a legfiatalabb.
Úgy kell? Az élet csak egy útmutató? kérdezte a szomszéd mosolyogva.
Ugyanazon a napon csengett a házajtó. A kezemben egy üveg bor, a szememben izgalom:
Van egy terv: menjünk össze, és nem kell majd a nyugdíjas otthonba mennem. Te még fiatal vagy, én makacs vagyok. Nem ez az ideális kombináció?
És mit keres ez nekem? kérdeztem gyanakodva.
Gulyáslevest főzök, mesélek a régi szegények után, és sosem hagyom, hogy a bánat lecsapjon.
Ez elég csábító volt.
A házasságunk egy romantikusabszurd szertartás volt:
Én csupán papucsban álltam a táncparketten,
Ő pedig egy százéves csokornyakkal díszített nyakkendőt viselt.
A tanúk a legközelebbi piaci standból jöttek, akik inkább nevetgéltek, mint aláírnák a papírokat.
Így lettünk férj és feleség, de mindketten a saját világunkban, csak egymás közelében.
Reggelente ő öt fekvőtámmal védtette magát a szőnyegen, én meg a kávét tegnapi bosszúként neveztem.
Szombatonként az otthonotot összegyújtotta a gulyás illata és az ő meleg történetei.
Este felé jöttek a mókás vitáink:
Én vagyok a legmenőbb! kiáltotta ő.
Te csak a szomszéd galamboknak vagy menő. válaszoltam.
Egyszer a gyerekek úgy rohamoztak be, mint egy különítős csapat:
Ez egy csalás!
Az én egyetlen csalásom az újévkorra szánt kávé volt, vágta meg a szomszéd.
Amikor megkérdezték, miért nyertem valamit, csak rámosolytam őre élő, szellemes, igazi emberre.
Megnyertem a családi meleget. Egy férfit, akivel sorozatokat nevetve nézhetünk, és egy másikat, akinek öröme, amikor hazajövök.
Miután a gyerekek demonstratív módon elköltöztek, ő tette le a kávét:
Azt hiszik, őrült vagyok.
Igaza van, mosolyogtam.
Én is úgy gondolom.
Szóval tökéletesek vagyunk egymásnak.
Hat hónappal később:
Még mindig korán kel,
Én még mindig megkavarom a kávét,
A vasárnapok a hét legízletesebb napjai.
Sajnálod?
Dehogy, miért is? Ez volt az élet legjobb abszurditása.
És tudod mit?
Egy nap sem éreztem, hogy ez a házasság hamis.
