Vannak emberek, akik ha vendégségbe mennek, elfelejtik, hogy csak látogatók. Nem udvariasak, utasításokat adnak, és eszük ágában sincs sietni haza.
Valaha nagyon vendégszeretőnek tartottam magam, de gyorsan megváltozott a hozzáállásom. Amikor átléptem a negyedik X-et, abbahagytam a vendégek meghívását. Miért is akartam volna többé vendégeket? Csak bosszankodást okoznak ezek a látogatók.
Az utolsó születésnapomat egy budapesti étteremben ünnepeltem. Nagyon élveztem elhatároztam, hogy ezentúl mindig így fogom. Hadd meséljem el, miért.
Otthoni lakomát rendezni sokba kerül, még egy egyszerű vacsora esetén is borsos összeget kell kiadni forintban. Ha pedig karácsonyi összejövetelre készül az ember, a végösszeg csak nő. A vendégek általában szerény ajándékkal érkeznek hiszen nem könnyű idők járnak. Aztán késő estig maradnak. Én pedig csak pihennék, nem pedig mosogatnék és takarítanék éjszaka.
Már nem várok senkit a saját kis lakásomba. Akkor főzök, akkor tisztítok, amikor nekem jólesik. Régen a karácsonyi vendégségek után kimerült és lehangolt voltam. Most karácsony után van időm egy forró fürdőre, és korán ágyba bújhatok.
Szabadidőmet magam osztom be, megfontoltan használom fel. A barátnőim benézhetnek hozzám egy csésze teára, de nem aggódom, ha nincs semmi harapnivaló otthon. Most már nyíltan el tudom mondani a gondolataimat. Ha pihenésre vágyom, diszkréten a kijárat felé mutatok. Lehet, hogy nem túl elegáns, de nem zavartatom magam emiatt. Az én kényelmem az első.
A legfurcsább, hogy azok, akik mindig szívesen elmennek másokhoz, sosem hívnak meg senkit magukhoz. Nekik könnyebb más portáján mulatni, anélkül, hogy főzéssel vagy takarítással kellene foglalkozniuk.
Te hogy vagy ezzel? Szokásod vendégeket hívni? Valóban vendégszerető embernek tartod magad?
