Azt mondják, hogy Ruhája teszi az embert, de néha ez a régi mondás olyan csapdává válik, amely miatt elveszíthetjük azt, ami igazán értékes. Egy régi emlékem elevenedik meg előttem most, amely bizonyosan arra késztet majd, hogy más szemmel nézz az emberekre magad körül.
**Első jelenet: Megalázás az üvegpalota előtt**
Régen egy verőfényes délutánon, amikor a nap a modern irodaház tükröződő ablakain táncolt, egy elegáns, kifinomult hölgy állt a bejáratnál. Ruhája többet ért, mint egy átlagember havi fizetése, de arcát undor torzította el, ahogy a férfire nézett. Annak kopott munkásruhája poros volt, sárfoltos bakancsát még a járda is megsínylette, kezében vakító sárga sisak.
**NŐ:** Nézz már magadra! Poros vagy tetőtől talpig! Mondtam, öltözz át, mielőtt idejössz az irodám elé!
**Második jelenet: Nyugalom és düh**
A férfi egyáltalán nem látszott zavarban. Lépett egyet, lehúzta a port a farmerkabátjáról, majd nyugodt, kissé fáradt tekintettel pillantott a nő szemébe.
**FÉRFI:** Épp most jöttem a telepről. Most lettünk készen az alapöntéssel.
**Harmadik jelenet: Gúnyos szakítás**
A nő idegesen lépett közelebb, szavai haragos suttogásként szelték a levegőt, miközben körbenézett, hátha látja valamelyik kiváltságos kollégája.
**NŐ:** Engem ez nem érdekel. Egy egyszerű munkás vagy! Nem mutatkozhatom a városban egy kőművessel. Felejtsd el a számom!
Sarkon fordult volna, hogy látványosan elsétáljon, de ekkor csapódtak ki az üvegpalota ajtajai.
**Negyedik jelenet: Váratlan fordulat**
Az épületből egy magas, öltönyös férfi rohant ki, arcán izzadságcseppek, kezében tablet. A nőt egy pillantással sem méltatta, csak odalépett a munkásruháshoz.
**ÖLTÖNYÖS FÉRFI:** Paksi úr, várjon! A befektetők már felsorakoztak a helikopteres körsétához az *Ön* új épületénél!
**Ötödik jelenet: Igazság pillanata**
A nő ledermedt. Döbbenten nézett vissza. Paksi úr? A tulajdonos?
A férfi elmosolyodott, és félvállról átnyújtotta sárga sisakját az asszisztensnek.
**A végső jelenet:**
A nő megtántorodott, hangja remegett:
Tamás én nem is tudtam. Miért nem mondtad el, hogy ez a projekt a tiéd?
Paksi Tamás szomorúan pillantott rá, hangjából eltűnt minden melegség, csak rideg csalódottság maradt.
**FÉRFI:** Azért, mert tudni akartam: miattam vagy mellettem, vagy csak a rangomat szereted. Most már tudom a választ.
Felvette munkáskabátját amit a nő még egy perce rongynak tartott , és rá sem nézve hozzáfűzte:
**FÉRFI:** Egyébként ne töröld ki a számom. Majd én blokkolom magam. További szép napot!
Határozott léptekkel elindult a lift felé, amely a tetőn dúló helikopterzajtól zengett, míg a nő egyedül maradt a járdán most értette csak meg, hogy épp nem egy egyszerű szakmunkást, hanem az őszinte, tiszta jövőt dobta ki az életéből.
**A tanulság régi, akár az idő:** sose ítélj a külső alapján; a poros cipő mögött rejtőzhet egy ember, aki egész városokat épít, míg a drága öltöny néha üresen kong belül.
